Mint már annyiszor, most sincs szerintem igazi krízis (még) - van viszont helyette gázos válságkommunikáció.
Mindig is izgattak a válsághelyzetek - gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Most ugye itt van ez a gázos gázhelyzet - persze gyűjtöm a mindent róla -, előtte ott volt (van/lesz) a bankválság és a gazdasági válság. Szinte mindig van részünk valamilyen válságban. De mit is jelent a "válság" valójában?
Minden úgynevezett válságot persze rossznak érezünk, pedig jó oldala is van, ahogy ezt a most már gyakran idézett kínai írásjel is jelzi ugyebár. A krizis görög szó, egyebek mellett "választást" is jelent. A kinaiakat meg azért szokták emlegetni, mert a válságnak a (képen látható) kínai írásjele egy összetett jel: egyik tagja "veszélyt", a másik "esélyt", "lehetőséget" jelent. Az orvosi értelemben vett "krizis", pl. a nagyon magas lázzal járó állapot azt jelenti, hogy ekkor dől el, a beteg meghal-e vagy elindul a felépülés útján és meggyógyul.
Egyetemista koromban évekig dolgoztam egy éjszakai krízis telefon-szolgáltatásban, kezdő pszichiáterként egy krízis intervenciós osztályon folytattam, aztán jött a családterápiás korszakom és a válási krízisek kezelése, majd - már fejvadászként - a legkülönfélébb vállalati és vezetői krízis helyzetek megismerésében és kezelésében volt alkalmam részt vállalni. Mindig is kedvenc módszerem volt a saját fejleszésű szervezeti, személyzeti "gyorsdiagnosztika", amelynek lényege egy gyors pillantás a legfőbb bajokra a cégnél (s csak azokra), majd pedig egy azonnali beavatkozás a legfőbb veszélyek elhárítására és a későbbi "kezelések" előkészítésére. Ilyenkor nincs tréning, nincs rendes szakember keresés (mindkettő lassú), van viszont helyette éjszakában nyúló válság tanácskozás és akár szokatlan megoldásokat is alkalmazó azonnali beavatkozás.
Emlékszel igazi nagy válságra az életedben? Akkor tudod miről beszélek.
Igyekszem majd összeszedni és megfogalmazni a különböző - egyéni, családi, csoport-szintű - válsághelyzetek kezelésének a közös tanulságait, mert hogy a különböző területek között meglepően sok a hasonlóság. Mindjárt az elején szelíden belé kell talpalnom a " krónikus krizis" kifejezést használók eme rossz szokásába - mert hogy krónikus krízis nincs! A válságnak - gondoljunk csak a forradalmakra egy pillanatra - éppen az a legfontosabb jellemzője, hogy nagyon gyorsan nagyon fontos, szó szerint "sorsdöntő" változások - kényszerű változások - történnek.
Közös ezekben a helyzetekben, hogy egy adott problémát (vagy azok rendszerint összetorlódott rendetlen és kezeletlen halmazát) már nem lehet a régi, megszokott módon kezelni, tipikusan szőnyeg alá söpörni. A régi sémák nem működnek, az újat meg, vagyis hogy mi is akkor a megoldás, meg még nem találta ki senki.
Gáz ügyben a fentiek értelmében szerintem még nincs krízis és nem is lesz addig, ameddig nem fázunk vagy amíg nem lesz komolyabb áruhiány a kieső termelés miatt. Szintén nem igazi krízis volt a "bankválság" - de lehetett volna és még lehet is -, végül szerintem nincs gazdasági krízis, csak rossz és romló sz...r helyzet. De lehet gazdasági krízis és ha nem vigyázunk társadalmi krízis is lehet hamarosan. Nem jósolni akartam, csak jelezni, hogy más dolog, ha krízisről beszélünk, mert divat, vagy mert valaminek a fontosságát akarjuk hangsúlyozni és más az, amikor valamelyik területen valóban "forradalmi helyzet" alakul ki. Na ilyen még egyelőre nincs, szvsz.
Az embereket persze - magánszemélyként, vállalati vagy politikai vezetőként - próbára teszik a válsághelyzetek. Ezért is nem szeretjük őket. Senki sem szereti a nem-alvós napokat, a szembenézést, a konfliktusokat és minden ilyesmit, amivel egy krízis együtt jár. A próba lényege ugyanakkor éppen abban áll, mennyire vagyunk képesek ilyenkor radikálisan megújítani a gondolkodásunkat és a cselekvéseinket, képesek vagyunk-e gyorsan új válaszokat találni régi problémákra, azaz - Jacob Moreno kifejezését használva, aki feltalálta a pszichodrámát - mennyire vagyunk képesek spontán cselekedni.
Ennyi bevezető okoskodás után már csak a cikk célját szeretném röviden megfogalmazni. Felhasználva a friss "gázválságot", mint példát, és nem elfelejtkezve a "gazdasági válság" most pár napra háttérbe szoruló kérdéséről sem, a célom, hogy értelmes beszélgetést kezdeményezzek arról, hogy miképpen lehetne - egyéni és társadalmi szinten - a lehető legtöbbet kihozni ezekből a külső kihívásokból, azaz miképpen lehetne a maximálisra feltekerni a tanulságokról való beszélgetés - a kríziskommunikáció - képességét. Mert ha krízis nincs is, krízis kommunikáció annál inkább.
Meddig tart vajon az orosz-ukrán gázkonfliktus - ami viszont valóban energia-krízishez vezethet? ( Szerinted? ) Mi a tanulság abból, ahogyan erről például a magyar pártok beszélnek? Mennyire van a mi kis magyar hazánk felkészülve egy "fázós krízisre"?
Érdemes minderről közösen gondolkodnunk? Szerintem igen - még mielőtt valóban itt egy igazi, embert próbáló valódi válság. Egyszóval: az a gáz, hogy nincs gáz - vagy valami egészen más a gáz?
Mindig is izgattak a válsághelyzetek - gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Most ugye itt van ez a gázos gázhelyzet - persze gyűjtöm a mindent róla -, előtte ott volt (van/lesz) a bankválság és a gazdasági válság. Szinte mindig van részünk valamilyen válságban. De mit is jelent a "válság" valójában?
Minden úgynevezett válságot persze rossznak érezünk, pedig jó oldala is van, ahogy ezt a most már gyakran idézett kínai írásjel is jelzi ugyebár. A krizis görög szó, egyebek mellett "választást" is jelent. A kinaiakat meg azért szokták emlegetni, mert a válságnak a (képen látható) kínai írásjele egy összetett jel: egyik tagja "veszélyt", a másik "esélyt", "lehetőséget" jelent. Az orvosi értelemben vett "krizis", pl. a nagyon magas lázzal járó állapot azt jelenti, hogy ekkor dől el, a beteg meghal-e vagy elindul a felépülés útján és meggyógyul.
Egyetemista koromban évekig dolgoztam egy éjszakai krízis telefon-szolgáltatásban, kezdő pszichiáterként egy krízis intervenciós osztályon folytattam, aztán jött a családterápiás korszakom és a válási krízisek kezelése, majd - már fejvadászként - a legkülönfélébb vállalati és vezetői krízis helyzetek megismerésében és kezelésében volt alkalmam részt vállalni. Mindig is kedvenc módszerem volt a saját fejleszésű szervezeti, személyzeti "gyorsdiagnosztika", amelynek lényege egy gyors pillantás a legfőbb bajokra a cégnél (s csak azokra), majd pedig egy azonnali beavatkozás a legfőbb veszélyek elhárítására és a későbbi "kezelések" előkészítésére. Ilyenkor nincs tréning, nincs rendes szakember keresés (mindkettő lassú), van viszont helyette éjszakában nyúló válság tanácskozás és akár szokatlan megoldásokat is alkalmazó azonnali beavatkozás.
Emlékszel igazi nagy válságra az életedben? Akkor tudod miről beszélek.
Igyekszem majd összeszedni és megfogalmazni a különböző - egyéni, családi, csoport-szintű - válsághelyzetek kezelésének a közös tanulságait, mert hogy a különböző területek között meglepően sok a hasonlóság. Mindjárt az elején szelíden belé kell talpalnom a " krónikus krizis" kifejezést használók eme rossz szokásába - mert hogy krónikus krízis nincs! A válságnak - gondoljunk csak a forradalmakra egy pillanatra - éppen az a legfontosabb jellemzője, hogy nagyon gyorsan nagyon fontos, szó szerint "sorsdöntő" változások - kényszerű változások - történnek.
Közös ezekben a helyzetekben, hogy egy adott problémát (vagy azok rendszerint összetorlódott rendetlen és kezeletlen halmazát) már nem lehet a régi, megszokott módon kezelni, tipikusan szőnyeg alá söpörni. A régi sémák nem működnek, az újat meg, vagyis hogy mi is akkor a megoldás, meg még nem találta ki senki.
Gáz ügyben a fentiek értelmében szerintem még nincs krízis és nem is lesz addig, ameddig nem fázunk vagy amíg nem lesz komolyabb áruhiány a kieső termelés miatt. Szintén nem igazi krízis volt a "bankválság" - de lehetett volna és még lehet is -, végül szerintem nincs gazdasági krízis, csak rossz és romló sz...r helyzet. De lehet gazdasági krízis és ha nem vigyázunk társadalmi krízis is lehet hamarosan. Nem jósolni akartam, csak jelezni, hogy más dolog, ha krízisről beszélünk, mert divat, vagy mert valaminek a fontosságát akarjuk hangsúlyozni és más az, amikor valamelyik területen valóban "forradalmi helyzet" alakul ki. Na ilyen még egyelőre nincs, szvsz.
Az embereket persze - magánszemélyként, vállalati vagy politikai vezetőként - próbára teszik a válsághelyzetek. Ezért is nem szeretjük őket. Senki sem szereti a nem-alvós napokat, a szembenézést, a konfliktusokat és minden ilyesmit, amivel egy krízis együtt jár. A próba lényege ugyanakkor éppen abban áll, mennyire vagyunk képesek ilyenkor radikálisan megújítani a gondolkodásunkat és a cselekvéseinket, képesek vagyunk-e gyorsan új válaszokat találni régi problémákra, azaz - Jacob Moreno kifejezését használva, aki feltalálta a pszichodrámát - mennyire vagyunk képesek spontán cselekedni.
Ennyi bevezető okoskodás után már csak a cikk célját szeretném röviden megfogalmazni. Felhasználva a friss "gázválságot", mint példát, és nem elfelejtkezve a "gazdasági válság" most pár napra háttérbe szoruló kérdéséről sem, a célom, hogy értelmes beszélgetést kezdeményezzek arról, hogy miképpen lehetne - egyéni és társadalmi szinten - a lehető legtöbbet kihozni ezekből a külső kihívásokból, azaz miképpen lehetne a maximálisra feltekerni a tanulságokról való beszélgetés - a kríziskommunikáció - képességét. Mert ha krízis nincs is, krízis kommunikáció annál inkább.
Meddig tart vajon az orosz-ukrán gázkonfliktus - ami viszont valóban energia-krízishez vezethet? ( Szerinted? ) Mi a tanulság abból, ahogyan erről például a magyar pártok beszélnek? Mennyire van a mi kis magyar hazánk felkészülve egy "fázós krízisre"?
Érdemes minderről közösen gondolkodnunk? Szerintem igen - még mielőtt valóban itt egy igazi, embert próbáló valódi válság. Egyszóval: az a gáz, hogy nincs gáz - vagy valami egészen más a gáz?
