ANTIKORRUPCIÓS 12 PONT
1. Közjogi beavatkozások
2. Párt- és kampányfinanszírozás rendezése
3. A klientúrarendszer visszaszorítása
4. Átláthatóság
5. A korrupció-ellenes küzdelemre felkészült jogalkalmazók
6. A közbeszerzési szabályok javítása
7. Szakmai és közszolgálati etikai kódexek
8. Összeférhetetlenség
9. Büntetőjogi változtatások és a bejelentő védelme
10. Lobbitörvény helyett új jogalkotási törvényt!
11. Személytelenítési revízió a jogrendszerben
12. A következménynélküliség felszámolása
1., Közjogi beavatkozások
Közjogi beavatkozások: az ellenőrző szervek megerősítése, a politikai elitet érintő ügyekben a nyomozati hatáskörök és a feljelentői pozíció újraszabályozása.
Közjogi alapelvként honosítjuk meg, hogy a közszféra törvényes, visszaélés-mentes működését felügyelő szervek maguk sem lehetnek ellenőrizetlenek. A regionális közigazgatási hivatalok a jövőben – rotációs rendszerben- egymás szakmai és törvényességi felügyeletét is ellátnák. Az ügyészi szervezettel kapcsolatban felmerülő visszaélések kivizsgálására nyomozó bírák kapnak hatáskört.
A közbizalom erősítése és a következménynélküliség felszámolása (l. 12. pont) érdekében a bejelentőt nemcsak védeni kell (l. 9. pont), de arra is lehetőséget kell biztosítani a számára, hogy a politikai és közigazgatási elitet érintő ügyekben a nyomozást megszüntető, ill. megtagadó határozatokkal szemben jogorvoslati és eljárás-kikényszerítési joggal rendelkezzen. Ezeket a döntéseket végső fokon ugyancsak a nyomozó bíró bírálhatja felül és rendelheti el adott esetben a –további – nyomozást.
Az ellenőrző szerveket (KEHI, ügyészség, ÁSZ, illetve a különböző kormányzati felügyeleti szervek: pl. Magyar Energia Hivatal) pénzügyi és informatikai szempontból is meg kell erősíteni; teljes körűen biztosítani fogjuk jelentéseik, megállapításaik nyilvánosságát (l. 4. pont).
Növeljük a Számvevőszék közjogi súlyát, következményekkel látjuk el a számvevőszéki megállapításokat (l. 2. és 4. pontok). Az Ász. feladatává tesszük, hogy évente készítsen korrupciós jelentést az Országgyűlés számára. Forrást, kapacitást és hatáskört biztosítunk a Számvevőszéknek arra, hogy gyűjtse a korrupciós hatástanulmányokat (l. 6. pont) és koordinálja a korrupció-ellenes képzéseket és kutatásokat (l. 5. pont), valamint a közérdekű bejelentések fogadásával megbízott kapcsolattartókat (l. 9. pont). A számvevőszéki törvény módosítását kezdeményezzük annak érdekében, hogy a jelentések mellett az ellenőrzési megállapítások és a rájuk tett észrevételek nyilvánossága is garantált legyen (l. 4. pont). Újjászervezzük a Magyar Vasúti Hivatalt és szigorítjuk a szabályozott piacokat felügyelő állami szervekre irányadó összeférhetetlenségi szabályokat (l. 8. pont).
2.,Párt- és kampányfinanszírozás rendezése
A párt- és kampányfinanszírozás rendezése---Szétválasztjuk a pártok működési és kampánykiadásait, a pártok a kampányfinanszírozást kizárólag egy elkülönített és nyilvános kampányszámláról végezhetik. Magánszemélyek, más szervezetek nem fizethetik közvetlenül a párt, illetve a jelöltek kampánycélú kiadásait a reklámipari szolgáltatók felé. A kampányszámláról fizetett hirdetések az eredetüket igazoló azonosítót kapnak. A hirdetési cégek csak erről a számláról fizetett hirdetést vehetnek át, és kizárólag a nyilvánosan közölt listaárral dolgozhatnak. A kampányköltés felső határát a hirdetési piac áraihoz igazítjuk. A kampányok költségét ugyanakkor csökkentjük is a kampányidőszak lerövidítésével, a tévékben, rádiókban felhasználható időkeret korlátozásával, valamint ingyenes időkeretekkel. Korlátozzuk a céges adományokat, és adókedvezménnyel segítjük a magánadományozást, melynek a jelenleginél nagyobb nyilvánosságot biztosítunk. A kisösszegű magánadományok gyűjtését az adományok számával arányos kiegészítő támogatással is ösztönözzük. Bevezetjük a szabályos költések után járó utólagos költségtérítést. Az egyébként is lerövidített kampányidőszakban társadalmi szervezetek, köztestületek, alapítványok sem közvetve (pl. közös rendezvények), sem közvetlenül, ill. sem pénzben, sem pedig természetben (pl. helyiség biztosítása) nem nyújthatnak támogatást a párt számára. A párt- és kampányfinanszírozás rendjét a Számvevőszék jogosítványainak megerősítése mellett komoly, de differenciált, a bírságoktól az igazgatási, közjogi és büntetőjogi következményekig terjedő, következetesen érvényesített szankciórendszerrel biztosítjuk. Felszámoljuk a jelenlegi politikai elit bebetonozását célzó és alkotmányellenesnek minősített pártalapítványi finanszírozást, valamint a mindenkori kormányzó erőket segítő kormányzati marketinget.
3., A klientúra rendszer visszaszorítása
A köztulajdonban álló cégeknél a klientúrarendszer visszaszorítása, a többségi állami és önkormányzati tulajdonú cégek esetében a testületi vezetés megszüntetése, a felügyelő bizottságok független, ellenőrző szerepének megerősítése.
A köztulajdonban álló, közvagyont kezelő cégek vezető testületei ma többnyire „politikai elfekvők”, a párt-klientúrák zsákmányai. Nem képesek betölteni azt a funkciót, hogy a tulajdonos képviseletében ellenőrizzék a menedzsmentet.
A társasági, a vagyon- és az önkormányzati törvény módosításával ezért a köztulajdonban álló Zrt.-k esetében megszüntetjük a testületi vezetést, s a társaságok vezetését „ejtőernyősök” helyett professzionális gazdasági vezetőkre bízzuk. Ennek a lépésnek az is velejárója, hogy a kötött létszámú felügyelő bizottságokat csak szigorú szakmai követelményeknek megfelelő személyek alkothatják, akik javadalmazást kizárólag az őket delegáló– állami, önkormányzati- tulajdonosi szervtől kaphatnak.
Biztosítjuk a köztulajdonban álló cégek menedzserei és felügyelő bizottsági tagjai üzleti kapcsolatrendszerének átláthatóságát (l. 4. pont), s a transzparenciához büntetőjogi garanciát is nyújtunk (l. 4. és 9. pontok).
A politikai klientúra jutalmazása sok esetben „miniszteri keretből” történik, s igen gyakran a hivatali idő lejártát megelőző időszakban csappan meg a „keret”. Ennek úgy kívánunk véget vetni, hogy – több dimenzióban is- szigorítjuk a fejezeti tartalékok felhasználására vonatkozó szabályokat, minimalizáljuk a miniszter diszkrecionális jogkörében hozott döntése alapján kifizethető közpénzek volumenét (l. 6. pont).
4., Átláthatóság
Következetesen érvényesítjük az átláthatóságot előíró jogszabályokat. A zárt ülés elrendelésére vonatkozó szabályozás szigorításával is növeljük az önkormányzatok működésének átláthatóságát. Biztosítjuk a parlamenti, kormányzati és közigazgatási ellenőrzések jelentéseinek nyilvánosságát, átláthatóvá tesszük a képviselői juttatások rendszerét és fellépünk a közfeladat teljesítésével össze nem függő és bizonylatokkal alá nem támasztott költségtérítési gyakorlattal szemben. A sajtó autonómiájának növelése érdekében, ahol csak lehet, szűkítjük a kormányzati és önkormányzati befolyás lehetőségét, ideértve a köztulajdonban álló cégek hirdetési politikáját.
A korrupció elleni leghatékonyabb fegyver: az átláthatóság. Az átláthatóság növelése érdekében három, egymással összefüggő fő csapásirányt jelölünk ki – (i) az aktív információszabadság területének bővítése, (ii) az aktív információszabadság büntetőjogi garanciáinak megteremtése, (iii) a közhatalmi és a köztulajdonban álló vállalati döntéshozók üzleti érdekeltségeinek teljes transzparenciája – és ezeket további, kiegészítő intézkedésekkel segítjük.
Aktív információszabadságról beszélünk akkor, ha a közérdekű adat kezelője állampolgári kérés nélkül is köteles közreadni a kezelésében levő információt. Az aktív információszabadság elsődleges terepe ma már az online-nyilvánosság. A magyar Országgyűlés erre figyelemmel alkotta meg az elektronikus információszabadságról szóló törvényt, melynek végrehajtásában miniszteriális szerveket is súlyos mulasztások terhelnek. Ezt a helyzetet feltétlenül felszámoljuk, de ennél többre van szükség! Az aktív információszabadságról az elektronikus információszabadságról szóló törvény mellett szektorális törvények is rendelkeznek: ezeknek a jogszabályoknak a hatókörét nagyságrendekkel fogjuk tágítani. A közérdekű adatot kezelő szervnek a jövőben – kérés nélkül is- záros határidőn belül on-line, tematikusan kereshető felületen hozzáférhetővé kell tennie: pl. KEHI- és Ász-jelentéseket, megállapításokat (l. 1. pont); közbeszerzési ajánlatokat, ill. a közbeszerzési eljárás folytán kötött szerződéseket, a közbeszerzési pályázati eredmények, valamint a mérlegelési döntések indokait (l. 6. pont); az állami és önkormányzati vagyon értékesítésére, működtetésére, hasznosítására kiírt pályázatokat, pályázati eredményeket és indokolásukat, megkötött szerződéseket. Az állampolgárok így kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy ténylegesen ellenőrizni tudják a közjavak felett diszponálók magatartását, a közpénzek felhasználását.
Az aktív információszabadságot előíró jogszabályok megsértése ma jószerivel szankcionálatlan. Részben a közérdekű adatok nyilvánosságát ma is védő tényállás kiegészítésével, részben új büntetőjogi tényállás bevezetésével büntetőjogi következményt von maga után a jövőben, ha valaki nem tesz eleget közzétételi kötelezettségeinek, illetve ha valaki súlyosan megszegi az üzleti kapcsolatrendszere átláthatóságára vonatkozó jogszabályokat (l. iii, alpont).
Biztosítjuk a közhatalmat gyakorlók, illetve a köztulajdonban álló vállalati döntéshozók üzleti kapcsolatrendszerének átláthatóságát. Az érintett személyi kört világosan kell definiálni, de mindenképpen beleértjük azokat, akik ugyan a közszolgálaton kívül, de a közszolgálattal állandó polgári jogi jogviszonyt létesítve befolyást gyakorolnak a közhatalmi, ill. közvagyont érintő alapvető döntésekre (l. 8. pont). Az érintett személyi kör köteles folyamatosan – kérés nélkül- tájékoztatni a nyilvánosságot üzleti kapcsolatrendszeréről, továbbá esetükben lehetővé tesszük, hogy az állampolgárok személynév alapján kutathassanak a céginformációs rendszerben. Az érintett személyi kör üzleti kapcsolatrendszere nem tartalmazhat ellenőrizhetetlen hátterű társaságot (pl. off-shore céget).
Kezdeményezzük az önkormányzati törvény módosítását annak érdekében, hogy a jövőben valóban csak egészen kivételes és indokolt esetekben lehessen egy képviselő-testületnek zárt ülést tartania. A demokratikus intézményrendszerbe vetett közbizalmat – és ezzel áttételesen a közmorált- javíthatja, ha a parlamenti képviselők csak transzparens és a közfeladat teljesítését igazoltan szolgáló módon kapnak juttatásokat. Az állampolgárok ingyenesen férhetnek hozzá valamennyi, kötelezően szolgáltatott, digitalizált céginformációhoz. A Polgári Törvénykönyv módosításával mentesítjük a sajtószerveket a kártérítési felelősség alól a tényszerű tudósítások tekintetében, továbbá abban az esetben, ha ténylegesen harmadik személy által rendelkezésükre bocsátott forrás-anyagot használnak fel. Korlátok közzé szorítjuk a köztulajdonban álló vállalatok hirdetési politikáját. Hiszünk abban, hogy az átláthatóság növelésére és a bejelentők védelmére (l. 9. pont) vonatkozó javaslataink, hatékonyan segíthetik az oknyomozó újságírás – mint a korrupció-ellenes fellépés egyik legfontosabb eszköze- térnyerését.
5., A korrupció-ellenes küzdelemre felkészült jogalkalmazók
A korrupcióellenes képzéseket a bírói karon túl kiterjesztjük a rendőri és ügyészi szervezetre, a közigazgatási karra.
A korrupciós bűncselekmények felderítéséhez és megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy az ellenőrző és nyomozati szervek tisztviselői pontosan ismerjék a jelenség társadalmi beágyazottságát, hatásait, a felderítésében felhalmozott nemzetközi tapasztalatokat. Ennek érdekében támogatjuk az ilyen tárgyú tudományos kutatásokat, illetve ezek bázisán az antikorrupciós képzéseket (l. 1. pont) – a bírákon kívül – az ügyészek, rendőrök és a közigazgatásban dolgozó ellenőrzési szakemberek számára. Közbeszerzési közgazdasági kódexet (KKK) alakítunk ki a kiírók részére (l. 6. pont).
Széleskörű közgazdasági-szociológiai kutatásokkal fel kell mérni a hazai közbeszerzési szabályozás, a hazai és uniós pályázati rendszerek eddigi tapasztalatait. A szereplőik indítékait, magatartását és a közbeszerzések megvalósulását és kimenetét. A megvalósult közbeszerzési eljárások és támogatási pályázatok tapasztalatait a modern közgazdaságtan és a gazdaság-szociológia eszközeit és elméleti ismereteit felhasználva kell elemezni. Figyelembe kell venni a régebbi piacgazdaságok tapasztalatait. Fel kell tárni a jogi szabályozás tényleges működését, a szereplők indítékainak és magatartásának érvényesülését és ezek fényében elemezni a közbeszerzési és más pályázati eljárások eredményeit. Csak egy ilyen elemzés, hatásvizsgálat alapozhatja meg a közbeszerzési törvény olyan irányú módosítását (l. 6. pont), amely csökkenti a korrupciós kockázatokat, egyszerűsíti a közbeszerzési eljárásokat és olyan szabályokat alakít ki, amelyek eredményeként a piaci árak felé fognak közelíteni a közbeszerzések során elfogadott (nyertes) árak.
6., Közbeszerzési szabályok javítása
Egyszerűsítjük a közbeszerzési törvényt, ritkítjuk a kivételeket, a formai kizárási okokat, korlátozzuk a mérlegelési jogköröket, biztosítjuk a részt vevő vállalkozások tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát. A közbeszerzési eljárásokról egységes, rendszerezett, a szerződés tartalmát, összegét, és a szerződő feleket is feltüntető nyilvános adatbázist hozunk létre.
A legjelentősebb korrupciós kihívás ma Magyarországon az állami-önkormányzati, valamint az üzleti szféra találkozásánál keletkezik. Az intézményesült korrupció nemzetközi becslések szerint átlagban 20-25 %-ban drágíthatja a közbeszerzéseket, ez azt jelenti, hogy például 2006-ban 1700 milliárd forintból 280 milliárd forint is megspórolható lett volna. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a „találkozást” alapvetően szabályozó közbeszerzési törvényben valamennyi, szóba jöhető korrupció-ellenes horizontális intézkedést érvényesítsük.
Mindenekelőtt lényegesnek tartjuk, hogy már az egyes közbeszerzési eljárásokat megelőzően tudatosuljanak a lehetséges korrupciós kockázatok az adott folyamatban. Előírjuk tehát, hogy legalább az évente meghatározott értéken felül megrendelő kiíróknál a közbeszerzéssel érintett beruházások előtt készüljenek – a megvalósíthatósági tanulmányok és költség/haszon-elemzések mintájára- korrupciós hatástanulmányok, s ezek alapján tervek a korrupciós kockázatok kezelésére. Az elkészült hatástanulmányokat meg kell küldeni a Számvevőszéknek (l. 1. pont).
A KKK (l. 5. pont) laikusok számára érthető módon tartalmazza mindazt az ismeretet, amelyet a közbeszerzés kiírójának tudnia kell a közbeszerzésekkel összefüggő közgazdasági problémákról (korrupciós kockázatok, hajlam a túlárazásra, hajlam a minőség rontásra, kartellezés), a vevő és az eladók (pályázók) magatartásáról, illetve a közbeszerzések hatékonyságának méréséről. A KKK nagymértékben támaszkodik a közgazdaság-tudományi szakirodalomra, a hazai közbeszerzési szabályozás tapasztalataira és a nemzetközi tapasztalatokra. A KKK kétévente frissül az új tapasztalatok fényében és minden közbeszerzést kiíró tisztviselő számára kötelező olvasmány, illetve kétévente tartott továbbképzések keretében kerül ismertetésre.
Alapelvként rögzítjük, hogy a megrendeléseket minden ésszerűen lehetséges módon meg kell bontani homogén termékekre (szolgáltatásokra). A szabályozás jelenleg maga is „termel” korrupciós kockázatokat: túlságosan bonyolult a közbeszerzési törvény, a jogalkalmazók jelentős hányada képtelen emiatt azt helyesen alkalmazni, a túlszabályozásból a közbeszerzések „irányításához” értő „szakemberek” húznak hasznot; a törvény a szükségesnél több kivételt és mérlegelési lehetőséget enged (l. 11. pont), utóbbit úgy, hogy gyakran a mérlegelés keretei, illetve a szubjektív döntés indokai sem átláthatóak (l. 4. pont); illetőleg hiányzik a hiánypótlás intézményének teljes körű és érdemi biztosítása, miközben a formai kizárási okokkal tág teret nyit a manipulációknak, s így rendszerszerű korrupciót idéz elő: egy-egy közbeszerzési eljárást a formai kizárási okokra „vadászó” úgynevezett „kizárási szakemberek” döntenek el. Ezeken a területeken – előzetes hatástanulmányt követően (l. 5. pont) – hathatós változásokat fogunk elérni és rövidítjük a jogorvoslati eljárások „futamidejét” is. A közbeszerzési ajánlat benyújtásának feltételéül szabjuk, hogy a vállalkozás rendelkezzen üzleti etikai kódexszel (l. 7. pont), továbbá meghatározott időre kizárjuk a közbeszerzésekből azokat a vállalkozásokat is, amelyek saját üzleti etikai kódexüket megsértették egy eljárás során. Előírjuk, hogy a pályázati kiíróknál az eljárásokban egyszemélyes döntéshozói pozíciót betöltők személye időszakonként változzon. Másfelől viszont a közbeszerzési és a szabálysértési joganyag módosításával rögzíteni kívánjuk a szabálytalan eljárásokért viselt személyes felelősséget, hiszen jelenleg az ugyancsak közpénzből kifizetett bírság a tipikus szankció. Megszüntetjük azt a visszaélésszerűen alkalmazott gyakorlatot, hogy az eljárást minden további nélkül sikertelennek lehet nyilvánítani, ha az ajánlatkérő felettes szerve visszavonja pénzügyi támogatását. Ugyanakkor tartózkodni szeretnénk a közbeszerzési joganyag gyakori módosításától (l. 10. pont), mivel ez önmagában is jogbizonytalanságot, ezen keresztül pedig korrupciós kihívást eredményez.
A közbeszerzések tisztaságának is az átláthatóság (l. 4. pont) a legfőbb záloga. Az eljárások fontosabb mozzanataira és dokumentumaira folyamatos és kötelező – egy központi adatbázissal összekapcsolt – on-line regisztrációt írunk elő. A közbeszerzésekről olyan egységes, könnyen kereshető on-line adatbázist állítunk fel, ami bárki által összehasonlíthatóvá és elemezhetővé teszi – valamint archiválja – a beérkezett ajánlatokat, az indokolásokat, a nyertessel megkötött szerződést, illetve az ajánlattevő vállalkozások tulajdonosi szerkezetét. Értelemszerűen nem léphet fel ajánlattevőként olyan vállalkozás (a tőzsdei társaságokat leszámítva) , amelynek a tulajdonosi struktúrája ellenőrizhetetlen hátterű vállalkozást (pl. off-shore céget) tartalmaz.
Rendezzük az uniós támogatási szerződések közjogi státusát, biztosítjuk a kedvezményezettek jogorvoslati jogát, mivel a kedvezményezettek kiszolgáltatottsága önmagában is növeli a korrupciós kihívást. Az uniós források felhasználásánál csökkentjük az egyedi döntéseken nyugvó, kiemelt projektek túlsúlyát (l. 1. pont).
7., Szakmai és közszolgálati etikai kódexek
Közszolgálati etikai kódexet dolgozunk ki, és javasoljuk a szakmai, valamint üzleti etikai kódexek megalkotását.
A korrupció okait vizsgáló kutatások az anómiát (8%-ban) és főként a társadalmi anómiával összefüggő tényezőket, úgy is, mint a hatóságok alacsony tekintélyét, az emberek elnéző magatartását és a hatóságokkal szembeni bizalmatlanságot (összesen: 59 %) említik a korrupció forrásaként. Meggyőződésünk, hogy a korrupció-ellenes fellépés kiindulópontja a korrupciós magatartásokat tiltó jogi és etikai normák tudatosodása.
A teljes közszolgálat számára megismertetett közszolgálati etikai kódexet dolgozunk ki, amely egyszerre segíti az állampolgárokat a közigazgatási szervek elszámoltatásában és tisztázza a közszolgálat működését szabályozó etikai parancsokat. Ennek mintájául a kanadai Érdekkonfliktusok Kódexe szolgál. Azért van erre szükség, hogy senki ne hivatkozhasson a világos elvárások hiányára. Így például visszaszoríthatjuk azt a jelenséget is (l. 8. ii, alpont), hogy a nem-hatékonyan működő közszolgáltatások miatt korábbi állami alkalmazottak által üzemeltetett magán-szolgáltatók jogtalan előnyöket szereznek.
Részint hasonló megfontolásból, szakítunk azzal a tendenciával, amely az elmúlt tíz évben elsorvasztotta a szakmai köztestületek szerepét. A demokratikusan, tagjai számára átláthatóan és elszámoltathatóan, valódi szakmai közösségen belül működő kamarák – megfelelő közjogi felhatalmazottsággal- képesek arra, hogy autonóm módon megfogalmazzanak és számon kérjenek szakmai-etikai rendszabályokat.
Közvetett eszközökkel ugyan, de elősegítjük, hogy a piaci szereplők is alkossanak üzleti etikai kódexeket.
Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal is, hogy a korrupció, mint társadalmi jelenség visszaszorulása a politikai elit példamutatásán, valamint azon is múlik, hogy az oktatás különböző szintjein – és kiváltképp az egyes szakmák képzési anyagában – a mindennapi társadalmi, illetve szakmai etikai normák megfelelő hangsúlyt kapjanak.
8., Összeférhetetlenség
Felülvizsgáljuk a teljes összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozat-tételi szabályrendszert, különösen a helyi önkormányzati képviselők jogállása, illetve a költségvetési szervekkel pénzügyi kapcsolatra lépők tekintetében; kimondjuk a helyhatóság összeférhetetlenségét a helyi önkormányzat tulajdonában álló ingatlanokat, cégeket érintő ügyekben; a közszférán belül egyértelműen elhatároljuk a politikai és a szakmai pozíciókat.
Az elmúlt húsz évben a közhatalmi szereplők összeférhetetlenséget és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget megállapító jogszabályok többnyire ad hoc módon, aktuális politikai botrányokra reagálva születtek meg. Ezen a területen az átgondolatlanul megalkotott normák sajnos csak tovább koptatják a közhatalom tekintélyét. Arra vállalkozunk, hogy a közhatalom és privát szféra határainak rendszer- és elvszerű végiggondolása mellett felülvizsgáljuk a teljes idevágó joganyagot, beleértve valamennyi, közhatalmi pozíciót betöltő személy jogállására vonatkozó törvényt. A vagyonnyilatkozatok vonatkozásában megfordítjuk a bizonyítási terhet: a nyilatkozat-tevőnek kell bizonyítania a nyilatkozatában foglaltak valódiságát.
A közhatalmi összeférhetetlenséget illetően négy területen tartjuk elengedhetetlennek a szigorítást : (i) a közhatalmi szervekkel állandó polgári jogi kapcsolatban álló, a döntés-előkészítési folyamatokban részes személyek státusát minden lehetséges módon közelíteni fogjuk a köztisztviselőkéhez (különösen az átláthatósági követelmények vonatkozásában) ; (ii) rendezni kívánjuk azokat a helyzeteket,amikor a közszolgálatból kilépett személy lép fel korábbi munkáltatója (ill. munkáltatója által felügyelt szerv) beszállítójaként, vagy végez a korábbi munkáltatója által felügyelt gazdasági tevékenységet; (iii) a kistelepülések sajátosságait tekintetbe véve, de rendezzük az önkormányzati alkalmazásban álló önkormányzati képviselők jogállását; (iv) világos szabályokat alkotunk a döntés-előkészítésben és -hozatalban résztvevő személyek, valamint a költségvetési szervekkel pénzügyi kapcsolatra lépő vállalkozások relációjában (különös figyelemmel az uniós fejlesztési források felhasználására).
A közigazgatási hatósági eljárási törvényt úgy módosítjuk, hogy a jövőben a helyhatóság ne járhasson el az illetékességi területén működő helyi önkormányzat tulajdonában álló ingatlanokat, cégeket érintő ügyekben, valamint ugyanezen helyi önkormányzattal üzleti kapcsolatban álló vállalkozások engedélyezési eljárásaiban.
A szabályozott piacok felügyeletét ellátó állami szervek (fogyasztóvédelmi hatóságok, GVH, Magyar Energia Hivatal, Nemzeti Hírközlési Hatóság, Országos Atomenergia Hivatal stb.) esetében (és különösen a közszolgáltatások, a kevés szereplővel működő piacok tekintetében) olyan összeférhetetlenségi szabályokat alkotunk, amelyek jobban garantálják az állami ellenőrzési funkciók függetlenségét a felügyelt vállalkozásoktól (l. 1.pont).
A korrupció-mentes közszférának előfeltétele a tervezhető közigazgatási életpálya: ehhez viszont szükség van arra, hogy a közigazgatáson belül egyértelmű határvonal húzódjon a szakmai és a politikai pozíciók, a szakmai és a politikai irányítás között.
9., Büntetőjogi változtatások és a bejelentő védelme
A korrupcióellenes fellépés akkor lesz hatékony, ha védjük a bejelentőt. A büntetőjogban olyan változásokat szeretnénk, amelyek csökkentik az állampolgár ellenérdekeltségét a közbizalom elleni cselekmények feltárásában és növelik az engedélyező hatóságok felelősségét.
A korrupciós ügyek hatékony felgöngyölítését, az ellenőrző nyilvánosság (l. 4. pont) működését akkor várhatjuk el, ha megerősítjük a bejelentő pozícióját: ez jelenti jogorvoslati, eljárás-kikényszerítési jogainak megteremtését (l. 1. pont), valamint adatainak, kilétének fokozott védelmét is. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt (valamint a szolgálati jogviszonyokat szabályozó törvényeket) úgy módosítjuk, hogy az utasítás megtagadásának kötelezettsége akkor is fenn áll, ha végrehajtása - bűncselekmény vagy szabálysértés esete mellett - az etikai kódexet (l. 7. pont) sérti. Ma az uniós csatlakozásról szóló 2004-es „salátatörvény” szabályozza a közérdekű bejelentők pozícióját: ez a törvényhely például hallgat arról az esetről, ha a bejelentést az illetékes hatóság nem vizsgálja ki. Új törvényt alkotunk a közérdekű bejelentők védelméről! Ebben megdönthető vélelemként fogalmazzuk meg, hogy a törvényi feltételek teljesülése esetén a bejelentőt hátrányosan érintő intézkedések jogellenesek. Előírjuk a korrupciós tájékoztatással megbízott kapcsolattartók alkalmazását a közpénzeket felhasználó szervezeteknél (az alacsony költségvetésű szervezeteknél a felügyeleti szervnél), s a kapcsolattartók ellenőrzésével, koordinálásával a Számvevőszéket bízzuk meg (l. 1. pont). Biztosítani kívánjuk a bejelentők védelmét a versenyszférában is. A Polgári Törvénykönyvet abban a vonatkozásban is (l. 4. pont) módosítjuk, hogy az érintett hozzájárulása nélkül is lehessen kép- és hangfelvételt készíteni, ha a felvétel jogellenes cselekmény felderítését szolgálja.
Nem hiszünk abban, hogy önmagában a büntetőjogi szigorítással csökkenthető a korrupció. Néhány ponton azonban célzottabbá kívánjuk tenni a Büntető Törvénykönyv eszközeit. Büntetőjogi garanciákkal látjuk el az aktív információszabadság intézményeit (l. 4. pont). A gazdasági vesztegetésnél – melynek elkövetői pl. cégek, pártok képviselői lehetnek – is bevezetjük a feljelentési kötelezettséget. Az állampolgári ellenérdekeltséget szeretnénk tovább csökkenteni azzal, hogy legalább a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségét kapja meg az, aki ugyan a hatóság tudomására jutása után, de részletesen feltárja az elkövetett bűncselekményt. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés mintájára büntetni rendeljük, ha a hatósági személy a reá irányadó szabályok megszegésével ad ki hatósági engedélyt olyan tevékenységre, amely az emberi életet, testi épséget és egészséget, ill. a természetes vagy épített környezetet veszélyezteti. A közbizalom elleni bűncselekmények esetében tapasztalható magas látencia miatt fontolóra vesszük a büntetési tételek növelését.
10., Lobbitörvény helyett új jogalkotási törvényt!
Megszüntetjük a gazdasági érdekcsoportok lobbizási lehetőségét a hatósági eljárásokban. A jelenlegi, kiskapukkal terhelt lobbitörvény helyett egy új jogalkotási törvényben kívánjuk szabályozni a legális társadalmi és gazdasági érdekérvényesítés formáit. A szabályozás és a kibúvók által teremtett versenyelőnyök és a kisvállalkozásokat sújtó magas alkalmazkodási költségek csökkentése érdekében megerősítjük az üzleti szférát érintő jogszabályalkotás külső ellenőrzését. Ennek érdekében rögzítjük és meghosszabbítjuk a tervezetek egyeztetésének kötelező minimális időigényét, pontosítjuk azokat az eljárási szabályokat, amelyek kikényszerítik és elősegítik a társtárcák, a versenyhivatal és az érintettek szabályozott, nyílt konzultációját. A jogszabályváltozásokat egyetlen ingyenesen hozzáférhető portálon, könnyen áttekinthető formában, közérthető megfogalmazásban közzétesszük.
A 2006-os lobbitörvény legalizálta a gazdasági érdekérvényesítő csoportok kijáró tevékenységét a közszférában. Eleve nagyon határozottan elutasítjuk, hogy gazdasági érdekcsoportok bármilyen vonatkozásban is privilegizáltabb helyzetbe kerüljenek a közfontosságú döntések meghozatalánál, mint az állampolgárok és közösségeik. Felháborítónak tartjuk, hogy a lobbitörvény hatósági eljárásokban is legalizálja a gazdasági lobbi-tevékenységet! A lobbitörvény ráadásul számtalan kiskaput rejt (l. 8. pont): a tartós polgári jogi jogviszonyban állók ugyanannál a miniszteriális szervnél lobbisták is lehetnek, a minisztériumtól frissen megvált hivatalnok visszatérhet lobbistaként, a lobbistát megbízó cég fizetheti egy „szakmai utazás” költségeit a köztisztviselőnek. A jogszabály átláthatósági garanciái meglehetősen puhák.
A 2006-os lobbitörvényt hatályon kívül fogjuk helyezni. A gazdasági érdekcsoportok részvételét a jogalkotási folyamatban egy, a társadalmi részvételt érdemben biztosító, új jogalkotási törvény keretében újraszabályozzuk. Azonban az átmeneti időszakban is szigorúan alkalmazzuk a lobbi-tevékenységre vonatkozó hatályos felügyeleti-ellenőrzési szabályokat.
Jelentős korrupciós nyomás érzékelhető az üzleti szektort érintő jogalkotási tevékenységen. Ezért elengedhetetlen a jogalkotási eljárási szabályok pontosítása, a folyamat átláthatóságának (l. 4. pont) biztosítása, beleértve az érintettek közti egyeztetések transzparenciáját. Megszüntetjük azt a gyakorlatot, hogy jelentős közpénzekért, a szabályozásban érdekelt külsősök (ügyvédi irodák, könyvvizsgálók stb.) véleményeznek, sőt írnak meg jogszabály-tervezeteket. Szakítani fogunk a kiszámíthatatlan és folyamatosan változó gazdasági jogalkotási hagyománnyal és a „salátatörvényekkel”: biztosítjuk az alapvető gazdasági törvények (pl. társasági, cég-, csőd-, közbeszerzési törvény) stabilitását. Az elkészült jogszabályokat ingyenesen és – változásaikkal együtt - könnyen kereshetően tesszük hozzáférhetővé a nyilvánosság számára és erre kötelezzük az önkormányzati jogalkotókat is. Általában véve is biztosítani kívánjuk a joghoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét.
11., Személytelenítési revízió a jogrendszerben
Olyan felülvizsgálatot indítunk el a teljes jogrendszert illetően, amely a szankcionáló, engedélyező és támogatást nyújtó állami, önkormányzati funkcióknál visszaszorítja az egyszemélyi döntéseket és a személytelenebb, normatív folyamatokat erősíti. Megszüntetjük a saját hatáskörben megállapítható hatósági díjszabási rendszert.
A teljes magyar jogrendszernek egy olyan átfogó revízióját indítjuk el, amely a szankcionáló, támogató, engedélyező állami-önkormányzati funkciók ellátásánál csökkenti az egyszemélyi döntések, mérlegelési lehetőségek súlyát és erősíti a személytelenebb, normatív folyamatokat. Egyetlen példa: a parkolási, közlekedési szabályszegések bizonyítékaként elkészülő képfelvételek egyidejűleg egy központi archívumban is rögzítésre kerülnek.
Előírjuk, hogy minden engedélyezési, tanúsítvány-kiadási procedúrát on-line formában rögzíteni és fontosabb paramétereit statisztikai elemzésre módot adó adatbázisokban tárolni és archiválni kell. Az ilyen adatbázisok léte és fenntartása már önmagában csökkenti a korrupciós kínálatot (hiszen minden tranzakciót visszamenőleg ellenőrizhetővé tesz így). Az ügyintézés a legtöbb helyen még „papír-alapon” történik Magyarországon. Ezzel együtt, párhuzamosan kell olyan on-line rendszereket fejleszteni és kiépíteni, amelyek a hivatali ügymenetről adnak tájékoztatást és lehetővé teszik az ügyfélforgalom, engedélyezési eljárások, stb. elemzését. Az adatok tárolásánál szükséges és lehetséges megoldás a kliens oldal teljes körű anonimitása. A statisztikai elemzéseket nyilvánossá kell tenni on-line módon.
Érvényesítjük, hogy a hatósági és közbeszerzési eljárásokban (l. 5. pont) ne lehessen többé olyan tényről, körülményről igazolást, nyilatkozatot kérni az ügyféltől, amelyre vonatkozóan bármely állami (önkormányzati) szerv információval rendelkezik.
Kiszámítható, előre látható ügymenetet biztosítunk a magyar közigazgatásban. Biztosítjuk a jog alatti hivatali szabályok, ügymenetek nyilvánosságát és áttekinthetőségét (l. 4. pont).
12., A következménynélküliség felszámolása
A kormány kötelességévé kívánjuk tenni, hogy a közvélemény számára évente, úgynevezett fehér könyvben tárja fel és mutassa be a megelőző év közbizalmat gyengítő ügyeinek valós hátterét.
Ma Magyarországon a tényleges korrupciós helyzetnél is nagyobb probléma a vélt korrupciós helyzetek tisztázatlansága. Ciklusról-ciklusra felmerülnek olyan, a politikai elitet komoly visszaélésekkel vádoló „ügyek” a nyilvánosságban, amelyek tisztázására még a következő ciklusban sem kerül sor. A tényleges elkövetők a hírek gyors avulásában, a felejtésben, a közvélemény megemelkedett ingerküszöbében bíznak. Ez a folyamat alapvetően ássa alá a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat! Elemi érdeke a Köztársaság valamennyi jogkövető polgárának, hogy a politikai elitről napvilágot látott „ügyek” így-vagy-úgy nyugvópontra kerüljenek: vagy az nyerjen bizonyosságot, hogy a híreszteléseknek semmi alapjuk, vagy a magyar politikai elit érintett tagjai éppúgy viseljék a visszaélések törvényes következményeit, ahogyan ezt láthattuk például Franciaországban, Olaszországban.
Szakítani fogunk a következménynélküliség hagyományával! Egyrészt a vélhetően elévülési időn belül lévő esetekben (Gripen-ügy, STRABAG-ügy) minden törvényes eszközzel kezdeményezzük és segítjük a magyar, ill. külföldi nyomozó hatóságok, ellenőrzési szervek munkáját. Másrészt a rendelkezésre álló információk alapján „fehér könyvben” tárjuk a nyilvánosság elé az elmúlt két évtized közbizalmat rongáló ügyeinek hátterét. Harmadrészt előírjuk a mindenkori kormány számára, hogy évente „fehér könyvben” adjon számot a megelőző évben a sajtóban a kormányzati tevékenységet illetően felmerült korrupció-gyanús ügyek hátteréről.
Schiffer András, LMP
Vissza a NetSzemle.hu fő oldalára
