*Irhattam volna többesszámban is, mert már van egy-két barátom, aki szorgalmasan dokumentálja, ami történik vele. Hamarosan eljön az ideje a CITE (Civil Tartalomszolgáltatók Egyesülete) újraélesztésének is, legalábbis

Freeland

részeként, virtuális formában. Egy új szakma születik ugyanis, a "közösségi újságíró". Szeretnék élni azzal a lehetőséggel, hogy Vitray Tamás személyes részvételét igérte egy ilyen képzésben, ha végre létrejön, mert van elég érdeklődő.

A NetSzemle aktuális projectjei:

1. Freeland/NetSzemle - Ez az én személyes virtuális királyságom. Mindenki kérhet útlevelet, aki szeretne jönni. Blogja. Linkek. Mint a neve is mutatja, Freelandban minden ingyenes, azaz hogy a "Lájkolás" számít fizető eszköznek. Ha valami, akkor ez adja a különleges zamatát ennek az ízig-vérig webkettes kísérletnek.

2. "Ki mer gazdag lenni? 2.0" - Kinek, miben, és hogyan segíthet a network marketing. A 14 évvel ezelőtti könyv folytatása: élesben - de cégnevek nélkül - közvetítem, mi a személyes sorsom a hálózatépítésben, ha a cél a lehető legrövidebb időn keresztül a lehető legtöbb pénzt keresni, hogy aztán megvehessem a kis trópusi magánszigetemet, elnevezném Freelandnak, és akkor ott, amit kitaláltam és az interneten "modelleztem", akár meg is valósíthatom. Ja és a téli hónapokban onnan tudósítanék, hm... Levél a jövőből gyakorlat. Az első lépések.

Minden frissen feltöltött videót a leggyorsabban a Youtube-csatornámon láthatsz, a válogatott videókat pedig ezen az oldalon.

A Youtube-csatorna látogatottsága:

Elértük a napi 1000 nézőt

A tartalomra koncentrálok, de szívesen fogadnék el segítséget - és lájkolnám is ezerrel, - ha valaki tudna segíteni az internetes marketing tudományával. Wolf Gábornál tanult arcok előnyben: mondjátok el a tapasztalataitokat!

Célcsoport: a kb. 1 millió magyar hálózatszervező 10%-a, vagyis az a 100.000 ember, akinek fontos az önfejlesztés. Ha ismersz ilyet, hívd fel a figyelmét erre az oldalra!

Szeretsz versenyezni? Kóstolj bele a FB-on indított like versenybe!

A verseny blogja.

*Hálózatszervezés alatt többet értek, mint MLM. "Networking" az eredeti angol neve, és talán valami jobb szót kellene kitalálni, mint a hálózatszervezés.

Megjelent a NetSzemle második műsora, benne egy-egy hosszabb beszélgetés Feldmár Andrással és Balogh Bélával. Láthatod még Domján Gábort is a gazdagságról beszélni (és énekelni), meg még sok mást is!

Minden szombaton lesz új műsor, vagyis egy-egy összeállítás egész héten folyamatosan látható. Ha kérdésed vagy javaslatod van, netán szeretnél részt venni (a videóiddal) a műsor szerkesztésében, keress meg bátran. Most már nem csak a személyes Facebook-oldalamon, hanem a műsor külön oldalán is kényelmesen elérsz, ha akarsz!

Felmerül a kérdés: miért használunk formulákat?

Gyors válasz: a formulák vezérfonalak – mint az építkezésen kifeszített zsinór, ami a párhuzamosokat, merőlegeseket, vízszintest és függőlegest jelzi. A formulák mentén dolgozzuk ki szövegeinket. Ha ezek mentén tudsz haladni, nagy valószínűséggel célba érsz.

Az AIDA és a QUEST és még sok más formula azért kedvelt annyira, mert bizonyítottan működnek, azaz: nem kell feltalálnunk a spanyol viaszt.

Lássuk a szavak jelentését:

Q – Qualify (előszűrés)
U – Understand (megértés)
E – Educate (oktatás)
S – Stimulate (stimulálás, ösztönzés)
T – Transition (átalakítás – vevővé alakítást jelent)

Mit jelent az 5 szó konkrétabban?

Q – Qualify

előszűrés – a mi megoldásunkat keresők megtartása, a többiek (lötyögők, időrablók, szörfölgetők) elengedése

Minden bizonnyal hallottad már a “kvalifikáció” kifejezést a forma-1-ben vagy bármely más sportágban. Itthon selejtezőnek is nevezzük. A jók továbbmennek, a gyengék kihullanak. A forma-1-ben itt dől el, hogy ki, melyik pozícióból indulhat.

A “qualify” ezt jelenti: kiszűrni a nekünk megfelelő érdeklődőket. Ez az egyik célja például a címünknek és alcímünknek, esetleg szövegünk első rövid részletének. Nem akarunk mindenkit, jó piacot szeretnénk, értékes érdeklődőkkel.

A cím-alcím-bevezető kellően dinamikus, érdekes, izgalmas, meghökkentő ahhoz, hogy érdeklődést váltson ki, (ebben hasonlít az AIDA formulához), ugyanakkor kellően egyértelmű ahhoz, hogy “elhajtsa” azokat, akiknek nem szól az ajánlatunk.

U – Understand

megértés – azonosulás a piacunk problémájával

Ez a rész kulcsfontosságú, hiszen feltételezi, hogy értjük a piacunk problémáit, vágyait és esetleg elképzeléseit. (Itt jegyzem meg, hogy sok kereső csak a problémáig jutnak el, de nincs ötletük a megoldásra, ezért is keresgélnek pl. az interneten.)

Ha Te, életed során, átmentél olyan eseményeken, amitől retteg a célpiacod, máris alkalmas vagy arra, hogy empátiádat bizonyítsd.

Szimpátia Vs. Empátia

Mi a különbség? Erre hallottam egy nagyon jó “tanmesét”, ami segít megérteni, hogy mire kell törekedned. Így hangzik:

Képzelj el valakit, aki maga alatt van. Nagy problémákkal küzd, mondhatjuk: lenn van a gödör mélyén. A segítő, aki szimpátiát érez iránta, lemászik a gödörbe hozzá és együtt időznek ott, közösen búslakodva: a segítő együtt érez, de ennyi. Nem tudja kiemelni a bajbajutottat a gödörből.

Az empatikus ember lemászik a gödörbe, együtt érez a gödör alján gubbasztó szerencsétlennel és kisegíti onnan, mégpedig azzal a tudással és tapasztalattal, amivel ő maga is kikerült a gödörből.

Erre az empatikus hozzáállásra van szükséged, amikor a formula “U” részébe lépsz.

E – Educate

oktatás – a megoldás bemutatása

EZ a rész az, ami sok vállalkozónak fellélegzést hozhat, ugyanis ez a része a szövegnek bemutatja a megoldást. Úgy, ahogy van. Oktatjuk a piacot a termékünkre, szolgáltatásunkra: bemutatjuk az erősségét, jellemzőjét stb.

Míg az AIDA modell a nyereségre koncentrál és a megoldásunk tulajdonságait mindjárt előnyként és nyereségként kommunikálja, a QUEST modell helyet ad megoldás bemutatásának. Innen megyünk aztán tovább a következő lépcsőre:

S- Stimulate

stimulálás, ösztönzés

Ezt a részt kell a legkörültekintőbben megírnod, ugyanis ebben a szakaszban kötjük össze a fenti elemeket: a problématudat és a bemutatott jellemzők mentén be kell mutatnunk a megoldásunk valódiságát. Ebben a részben kizárólag személyes nyereségekről beszélünk.

Itt oldjuk fel az Understand (azonosulás) részben felvázolt problémákból fakadó feszültséget, amelyre mutattunk egy megoldást az Educate (oktatás) részben. Ebben a részben végre lefordítjuk az ő nyelvére és az ő életére mindazt, amit eddig elmondtunk.

Itt van helye a bizonyítékoknak, pl. vevővéleményeknek. Itt tudjuk fokozni a vágyat garanciákkal, bónuszokkal stb. Gyakorlatilag ide sűrűsödik be az eladás előtti pillanat. Itt dől el, mennyire tudtuk összefűzni és rendszerezni gondolatunkat.

T – Transition

átalakítás – vevővé alakítás

Ez az a pillanat, amikor az érdeklődő rendel és klienssé válik.

Miért izgalmas a QUEST formula?

Mert ezzel olyan piacra is van formulánk, amely nem hirtelen hoz döntéseket. Ahol meg kell küzdeni minden egyes vásárlóért. Ahol sokkal analitikusabb (elemző) gondolkodású emberek vannak. Számukra kulcsfontosságú a formula E-szegmense, az oktatás.

A QUEST formula olyan piacokon különösen hatásos, ahol a probléma adott, de a piacnak ötlete sincs arról, hogy mi lehet a jó megoldás. Ők keresgélnek, mérlegelnek. A QUEST-ben konkrét válaszokat találhatnak.

Forrás

Seres Mária indul az európai választásokon from Jozsef Telkes on Vimeo.

Vagy online a RádióQ honlapján.

A műsor blogja. Nonstop online Válságrádió.

ANTIKORRUPCIÓS 12 PONT

1. Közjogi beavatkozások

2. Párt- és kampányfinanszírozás rendezése

3. A klientúrarendszer visszaszorítása

4. Átláthatóság

5. A korrupció-ellenes küzdelemre felkészült jogalkalmazók

6. A közbeszerzési szabályok javítása

7. Szakmai és közszolgálati etikai kódexek

8. Összeférhetetlenség

9. Büntetőjogi változtatások és a bejelentő védelme

10. Lobbitörvény helyett új jogalkotási törvényt!

11. Személytelenítési revízió a jogrendszerben

12. A következménynélküliség felszámolása

1., Közjogi beavatkozások

Közjogi beavatkozások: az ellenőrző szervek megerősítése, a politikai elitet érintő ügyekben a nyomozati hatáskörök és a feljelentői pozíció újraszabályozása.

Közjogi alapelvként honosítjuk meg, hogy a közszféra törvényes, visszaélés-mentes működését felügyelő szervek maguk sem lehetnek ellenőrizetlenek. A regionális közigazgatási hivatalok a jövőben – rotációs rendszerben- egymás szakmai és törvényességi felügyeletét is ellátnák. Az ügyészi szervezettel kapcsolatban felmerülő visszaélések kivizsgálására nyomozó bírák kapnak hatáskört.

A közbizalom erősítése és a következménynélküliség felszámolása (l. 12. pont) érdekében a bejelentőt nemcsak védeni kell (l. 9. pont), de arra is lehetőséget kell biztosítani a számára, hogy a politikai és közigazgatási elitet érintő ügyekben a nyomozást megszüntető, ill. megtagadó határozatokkal szemben jogorvoslati és eljárás-kikényszerítési joggal rendelkezzen. Ezeket a döntéseket végső fokon ugyancsak a nyomozó bíró bírálhatja felül és rendelheti el adott esetben a –további – nyomozást.

Az ellenőrző szerveket (KEHI, ügyészség, ÁSZ, illetve a különböző kormányzati felügyeleti szervek: pl. Magyar Energia Hivatal) pénzügyi és informatikai szempontból is meg kell erősíteni; teljes körűen biztosítani fogjuk jelentéseik, megállapításaik nyilvánosságát (l. 4. pont).

Növeljük a Számvevőszék közjogi súlyát, következményekkel látjuk el a számvevőszéki megállapításokat (l. 2. és 4. pontok). Az Ász. feladatává tesszük, hogy évente készítsen korrupciós jelentést az Országgyűlés számára. Forrást, kapacitást és hatáskört biztosítunk a Számvevőszéknek arra, hogy gyűjtse a korrupciós hatástanulmányokat (l. 6. pont) és koordinálja a korrupció-ellenes képzéseket és kutatásokat (l. 5. pont), valamint a közérdekű bejelentések fogadásával megbízott kapcsolattartókat (l. 9. pont). A számvevőszéki törvény módosítását kezdeményezzük annak érdekében, hogy a jelentések mellett az ellenőrzési megállapítások és a rájuk tett észrevételek nyilvánossága is garantált legyen (l. 4. pont). Újjászervezzük a Magyar Vasúti Hivatalt és szigorítjuk a szabályozott piacokat felügyelő állami szervekre irányadó összeférhetetlenségi szabályokat (l. 8. pont).

2.,Párt- és kampányfinanszírozás rendezése

A párt- és kampányfinanszírozás rendezése---Szétválasztjuk a pártok működési és kampánykiadásait, a pártok a kampányfinanszírozást kizárólag egy elkülönített és nyilvános kampányszámláról végezhetik. Magánszemélyek, más szervezetek nem fizethetik közvetlenül a párt, illetve a jelöltek kampánycélú kiadásait a reklámipari szolgáltatók felé. A kampányszámláról fizetett hirdetések az eredetüket igazoló azonosítót kapnak. A hirdetési cégek csak erről a számláról fizetett hirdetést vehetnek át, és kizárólag a nyilvánosan közölt listaárral dolgozhatnak. A kampányköltés felső határát a hirdetési piac áraihoz igazítjuk. A kampányok költségét ugyanakkor csökkentjük is a kampányidőszak lerövidítésével, a tévékben, rádiókban felhasználható időkeret korlátozásával, valamint ingyenes időkeretekkel. Korlátozzuk a céges adományokat, és adókedvezménnyel segítjük a magánadományozást, melynek a jelenleginél nagyobb nyilvánosságot biztosítunk. A kisösszegű magánadományok gyűjtését az adományok számával arányos kiegészítő támogatással is ösztönözzük. Bevezetjük a szabályos költések után járó utólagos költségtérítést. Az egyébként is lerövidített kampányidőszakban társadalmi szervezetek, köztestületek, alapítványok sem közvetve (pl. közös rendezvények), sem közvetlenül, ill. sem pénzben, sem pedig természetben (pl. helyiség biztosítása) nem nyújthatnak támogatást a párt számára. A párt- és kampányfinanszírozás rendjét a Számvevőszék jogosítványainak megerősítése mellett komoly, de differenciált, a bírságoktól az igazgatási, közjogi és büntetőjogi következményekig terjedő, következetesen érvényesített szankciórendszerrel biztosítjuk. Felszámoljuk a jelenlegi politikai elit bebetonozását célzó és alkotmányellenesnek minősített pártalapítványi finanszírozást, valamint a mindenkori kormányzó erőket segítő kormányzati marketinget.

3., A klientúra rendszer visszaszorítása

A köztulajdonban álló cégeknél a klientúrarendszer visszaszorítása, a többségi állami és önkormányzati tulajdonú cégek esetében a testületi vezetés megszüntetése, a felügyelő bizottságok független, ellenőrző szerepének megerősítése.

A köztulajdonban álló, közvagyont kezelő cégek vezető testületei ma többnyire „politikai elfekvők”, a párt-klientúrák zsákmányai. Nem képesek betölteni azt a funkciót, hogy a tulajdonos képviseletében ellenőrizzék a menedzsmentet.

A társasági, a vagyon- és az önkormányzati törvény módosításával ezért a köztulajdonban álló Zrt.-k esetében megszüntetjük a testületi vezetést, s a társaságok vezetését „ejtőernyősök” helyett professzionális gazdasági vezetőkre bízzuk. Ennek a lépésnek az is velejárója, hogy a kötött létszámú felügyelő bizottságokat csak szigorú szakmai követelményeknek megfelelő személyek alkothatják, akik javadalmazást kizárólag az őket delegáló– állami, önkormányzati- tulajdonosi szervtől kaphatnak.

Biztosítjuk a köztulajdonban álló cégek menedzserei és felügyelő bizottsági tagjai üzleti kapcsolatrendszerének átláthatóságát (l. 4. pont), s a transzparenciához büntetőjogi garanciát is nyújtunk (l. 4. és 9. pontok).

A politikai klientúra jutalmazása sok esetben „miniszteri keretből” történik, s igen gyakran a hivatali idő lejártát megelőző időszakban csappan meg a „keret”. Ennek úgy kívánunk véget vetni, hogy – több dimenzióban is- szigorítjuk a fejezeti tartalékok felhasználására vonatkozó szabályokat, minimalizáljuk a miniszter diszkrecionális jogkörében hozott döntése alapján kifizethető közpénzek volumenét (l. 6. pont).

4., Átláthatóság

Következetesen érvényesítjük az átláthatóságot előíró jogszabályokat. A zárt ülés elrendelésére vonatkozó szabályozás szigorításával is növeljük az önkormányzatok működésének átláthatóságát. Biztosítjuk a parlamenti, kormányzati és közigazgatási ellenőrzések jelentéseinek nyilvánosságát, átláthatóvá tesszük a képviselői juttatások rendszerét és fellépünk a közfeladat teljesítésével össze nem függő és bizonylatokkal alá nem támasztott költségtérítési gyakorlattal szemben. A sajtó autonómiájának növelése érdekében, ahol csak lehet, szűkítjük a kormányzati és önkormányzati befolyás lehetőségét, ideértve a köztulajdonban álló cégek hirdetési politikáját.

A korrupció elleni leghatékonyabb fegyver: az átláthatóság. Az átláthatóság növelése érdekében három, egymással összefüggő fő csapásirányt jelölünk ki – (i) az aktív információszabadság területének bővítése, (ii) az aktív információszabadság büntetőjogi garanciáinak megteremtése, (iii) a közhatalmi és a köztulajdonban álló vállalati döntéshozók üzleti érdekeltségeinek teljes transzparenciája – és ezeket további, kiegészítő intézkedésekkel segítjük.

1. Aktív információszabadságról beszélünk akkor, ha a közérdekű adat kezelője állampolgári kérés nélkül is köteles közreadni a kezelésében levő információt. Az aktív információszabadság elsődleges terepe ma már az online-nyilvánosság. A magyar Országgyűlés erre figyelemmel alkotta meg az elektronikus információszabadságról szóló törvényt, melynek végrehajtásában miniszteriális szerveket is súlyos mulasztások terhelnek. Ezt a helyzetet feltétlenül felszámoljuk, de ennél többre van szükség! Az aktív információszabadságról az elektronikus információszabadságról szóló törvény mellett szektorális törvények is rendelkeznek: ezeknek a jogszabályoknak a hatókörét nagyságrendekkel fogjuk tágítani. A közérdekű adatot kezelő szervnek a jövőben – kérés nélkül is- záros határidőn belül on-line, tematikusan kereshető felületen hozzáférhetővé kell tennie: pl. KEHI- és Ász-jelentéseket, megállapításokat (l. 1. pont); közbeszerzési ajánlatokat, ill. a közbeszerzési eljárás folytán kötött szerződéseket, a közbeszerzési pályázati eredmények, valamint a mérlegelési döntések indokait (l. 6. pont); az állami és önkormányzati vagyon értékesítésére, működtetésére, hasznosítására kiírt pályázatokat, pályázati eredményeket és indokolásukat, megkötött szerződéseket. Az állampolgárok így kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy ténylegesen ellenőrizni tudják a közjavak felett diszponálók magatartását, a közpénzek felhasználását.

2. Az aktív információszabadságot előíró jogszabályok megsértése ma jószerivel szankcionálatlan. Részben a közérdekű adatok nyilvánosságát ma is védő tényállás kiegészítésével, részben új büntetőjogi tényállás bevezetésével büntetőjogi következményt von maga után a jövőben, ha valaki nem tesz eleget közzétételi kötelezettségeinek, illetve ha valaki súlyosan megszegi az üzleti kapcsolatrendszere átláthatóságára vonatkozó jogszabályokat (l. iii, alpont).

3. Biztosítjuk a közhatalmat gyakorlók, illetve a köztulajdonban álló vállalati döntéshozók üzleti kapcsolatrendszerének átláthatóságát. Az érintett személyi kört világosan kell definiálni, de mindenképpen beleértjük azokat, akik ugyan a közszolgálaton kívül, de a közszolgálattal állandó polgári jogi jogviszonyt létesítve befolyást gyakorolnak a közhatalmi, ill. közvagyont érintő alapvető döntésekre (l. 8. pont). Az érintett személyi kör köteles folyamatosan – kérés nélkül- tájékoztatni a nyilvánosságot üzleti kapcsolatrendszeréről, továbbá esetükben lehetővé tesszük, hogy az állampolgárok személynév alapján kutathassanak a céginformációs rendszerben. Az érintett személyi kör üzleti kapcsolatrendszere nem tartalmazhat ellenőrizhetetlen hátterű társaságot (pl. off-shore céget).

Kezdeményezzük az önkormányzati törvény módosítását annak érdekében, hogy a jövőben valóban csak egészen kivételes és indokolt esetekben lehessen egy képviselő-testületnek zárt ülést tartania. A demokratikus intézményrendszerbe vetett közbizalmat – és ezzel áttételesen a közmorált- javíthatja, ha a parlamenti képviselők csak transzparens és a közfeladat teljesítését igazoltan szolgáló módon kapnak juttatásokat. Az állampolgárok ingyenesen férhetnek hozzá valamennyi, kötelezően szolgáltatott, digitalizált céginformációhoz. A Polgári Törvénykönyv módosításával mentesítjük a sajtószerveket a kártérítési felelősség alól a tényszerű tudósítások tekintetében, továbbá abban az esetben, ha ténylegesen harmadik személy által rendelkezésükre bocsátott forrás-anyagot használnak fel. Korlátok közzé szorítjuk a köztulajdonban álló vállalatok hirdetési politikáját. Hiszünk abban, hogy az átláthatóság növelésére és a bejelentők védelmére (l. 9. pont) vonatkozó javaslataink, hatékonyan segíthetik az oknyomozó újságírás – mint a korrupció-ellenes fellépés egyik legfontosabb eszköze- térnyerését.

5., A korrupció-ellenes küzdelemre felkészült jogalkalmazók

A korrupcióellenes képzéseket a bírói karon túl kiterjesztjük a rendőri és ügyészi szervezetre, a közigazgatási karra.

A korrupciós bűncselekmények felderítéséhez és megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy az ellenőrző és nyomozati szervek tisztviselői pontosan ismerjék a jelenség társadalmi beágyazottságát, hatásait, a felderítésében felhalmozott nemzetközi tapasztalatokat. Ennek érdekében támogatjuk az ilyen tárgyú tudományos kutatásokat, illetve ezek bázisán az antikorrupciós képzéseket (l. 1. pont) – a bírákon kívül – az ügyészek, rendőrök és a közigazgatásban dolgozó ellenőrzési szakemberek számára. Közbeszerzési közgazdasági kódexet (KKK) alakítunk ki a kiírók részére (l. 6. pont).

Széleskörű közgazdasági-szociológiai kutatásokkal fel kell mérni a hazai közbeszerzési szabályozás, a hazai és uniós pályázati rendszerek eddigi tapasztalatait. A szereplőik indítékait, magatartását és a közbeszerzések megvalósulását és kimenetét. A megvalósult közbeszerzési eljárások és támogatási pályázatok tapasztalatait a modern közgazdaságtan és a gazdaság-szociológia eszközeit és elméleti ismereteit felhasználva kell elemezni. Figyelembe kell venni a régebbi piacgazdaságok tapasztalatait. Fel kell tárni a jogi szabályozás tényleges működését, a szereplők indítékainak és magatartásának érvényesülését és ezek fényében elemezni a közbeszerzési és más pályázati eljárások eredményeit. Csak egy ilyen elemzés, hatásvizsgálat alapozhatja meg a közbeszerzési törvény olyan irányú módosítását (l. 6. pont), amely csökkenti a korrupciós kockázatokat, egyszerűsíti a közbeszerzési eljárásokat és olyan szabályokat alakít ki, amelyek eredményeként a piaci árak felé fognak közelíteni a közbeszerzések során elfogadott (nyertes) árak.

6., Közbeszerzési szabályok javítása

Egyszerűsítjük a közbeszerzési törvényt, ritkítjuk a kivételeket, a formai kizárási okokat, korlátozzuk a mérlegelési jogköröket, biztosítjuk a részt vevő vállalkozások tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát. A közbeszerzési eljárásokról egységes, rendszerezett, a szerződés tartalmát, összegét, és a szerződő feleket is feltüntető nyilvános adatbázist hozunk létre.

A legjelentősebb korrupciós kihívás ma Magyarországon az állami-önkormányzati, valamint az üzleti szféra találkozásánál keletkezik. Az intézményesült korrupció nemzetközi becslések szerint átlagban 20-25 %-ban drágíthatja a közbeszerzéseket, ez azt jelenti, hogy például 2006-ban 1700 milliárd forintból 280 milliárd forint is megspórolható lett volna. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a „találkozást” alapvetően szabályozó közbeszerzési törvényben valamennyi, szóba jöhető korrupció-ellenes horizontális intézkedést érvényesítsük.

Mindenekelőtt lényegesnek tartjuk, hogy már az egyes közbeszerzési eljárásokat megelőzően tudatosuljanak a lehetséges korrupciós kockázatok az adott folyamatban. Előírjuk tehát, hogy legalább az évente meghatározott értéken felül megrendelő kiíróknál a közbeszerzéssel érintett beruházások előtt készüljenek – a megvalósíthatósági tanulmányok és költség/haszon-elemzések mintájára- korrupciós hatástanulmányok, s ezek alapján tervek a korrupciós kockázatok kezelésére. Az elkészült hatástanulmányokat meg kell küldeni a Számvevőszéknek (l. 1. pont).

A KKK (l. 5. pont) laikusok számára érthető módon tartalmazza mindazt az ismeretet, amelyet a közbeszerzés kiírójának tudnia kell a közbeszerzésekkel összefüggő közgazdasági problémákról (korrupciós kockázatok, hajlam a túlárazásra, hajlam a minőség rontásra, kartellezés), a vevő és az eladók (pályázók) magatartásáról, illetve a közbeszerzések hatékonyságának méréséről. A KKK nagymértékben támaszkodik a közgazdaság-tudományi szakirodalomra, a hazai közbeszerzési szabályozás tapasztalataira és a nemzetközi tapasztalatokra. A KKK kétévente frissül az új tapasztalatok fényében és minden közbeszerzést kiíró tisztviselő számára kötelező olvasmány, illetve kétévente tartott továbbképzések keretében kerül ismertetésre.

Alapelvként rögzítjük, hogy a megrendeléseket minden ésszerűen lehetséges módon meg kell bontani homogén termékekre (szolgáltatásokra). A szabályozás jelenleg maga is „termel” korrupciós kockázatokat: túlságosan bonyolult a közbeszerzési törvény, a jogalkalmazók jelentős hányada képtelen emiatt azt helyesen alkalmazni, a túlszabályozásból a közbeszerzések „irányításához” értő „szakemberek” húznak hasznot; a törvény a szükségesnél több kivételt és mérlegelési lehetőséget enged (l. 11. pont), utóbbit úgy, hogy gyakran a mérlegelés keretei, illetve a szubjektív döntés indokai sem átláthatóak (l. 4. pont); illetőleg hiányzik a hiánypótlás intézményének teljes körű és érdemi biztosítása, miközben a formai kizárási okokkal tág teret nyit a manipulációknak, s így rendszerszerű korrupciót idéz elő: egy-egy közbeszerzési eljárást a formai kizárási okokra „vadászó” úgynevezett „kizárási szakemberek” döntenek el. Ezeken a területeken – előzetes hatástanulmányt követően (l. 5. pont) – hathatós változásokat fogunk elérni és rövidítjük a jogorvoslati eljárások „futamidejét” is. A közbeszerzési ajánlat benyújtásának feltételéül szabjuk, hogy a vállalkozás rendelkezzen üzleti etikai kódexszel (l. 7. pont), továbbá meghatározott időre kizárjuk a közbeszerzésekből azokat a vállalkozásokat is, amelyek saját üzleti etikai kódexüket megsértették egy eljárás során. Előírjuk, hogy a pályázati kiíróknál az eljárásokban egyszemélyes döntéshozói pozíciót betöltők személye időszakonként változzon. Másfelől viszont a közbeszerzési és a szabálysértési joganyag módosításával rögzíteni kívánjuk a szabálytalan eljárásokért viselt személyes felelősséget, hiszen jelenleg az ugyancsak közpénzből kifizetett bírság a tipikus szankció. Megszüntetjük azt a visszaélésszerűen alkalmazott gyakorlatot, hogy az eljárást minden további nélkül sikertelennek lehet nyilvánítani, ha az ajánlatkérő felettes szerve visszavonja pénzügyi támogatását. Ugyanakkor tartózkodni szeretnénk a közbeszerzési joganyag gyakori módosításától (l. 10. pont), mivel ez önmagában is jogbizonytalanságot, ezen keresztül pedig korrupciós kihívást eredményez.

A közbeszerzések tisztaságának is az átláthatóság (l. 4. pont) a legfőbb záloga. Az eljárások fontosabb mozzanataira és dokumentumaira folyamatos és kötelező – egy központi adatbázissal összekapcsolt – on-line regisztrációt írunk elő. A közbeszerzésekről olyan egységes, könnyen kereshető on-line adatbázist állítunk fel, ami bárki által összehasonlíthatóvá és elemezhetővé teszi – valamint archiválja – a beérkezett ajánlatokat, az indokolásokat, a nyertessel megkötött szerződést, illetve az ajánlattevő vállalkozások tulajdonosi szerkezetét. Értelemszerűen nem léphet fel ajánlattevőként olyan vállalkozás (a tőzsdei társaságokat leszámítva) , amelynek a tulajdonosi struktúrája ellenőrizhetetlen hátterű vállalkozást (pl. off-shore céget) tartalmaz.

Rendezzük az uniós támogatási szerződések közjogi státusát, biztosítjuk a kedvezményezettek jogorvoslati jogát, mivel a kedvezményezettek kiszolgáltatottsága önmagában is növeli a korrupciós kihívást. Az uniós források felhasználásánál csökkentjük az egyedi döntéseken nyugvó, kiemelt projektek túlsúlyát (l. 1. pont).

7., Szakmai és közszolgálati etikai kódexek

Közszolgálati etikai kódexet dolgozunk ki, és javasoljuk a szakmai, valamint üzleti etikai kódexek megalkotását.

A korrupció okait vizsgáló kutatások az anómiát (8%-ban) és főként a társadalmi anómiával összefüggő tényezőket, úgy is, mint a hatóságok alacsony tekintélyét, az emberek elnéző magatartását és a hatóságokkal szembeni bizalmatlanságot (összesen: 59 %) említik a korrupció forrásaként. Meggyőződésünk, hogy a korrupció-ellenes fellépés kiindulópontja a korrupciós magatartásokat tiltó jogi és etikai normák tudatosodása.

A teljes közszolgálat számára megismertetett közszolgálati etikai kódexet dolgozunk ki, amely egyszerre segíti az állampolgárokat a közigazgatási szervek elszámoltatásában és tisztázza a közszolgálat működését szabályozó etikai parancsokat. Ennek mintájául a kanadai Érdekkonfliktusok Kódexe szolgál. Azért van erre szükség, hogy senki ne hivatkozhasson a világos elvárások hiányára. Így például visszaszoríthatjuk azt a jelenséget is (l. 8. ii, alpont), hogy a nem-hatékonyan működő közszolgáltatások miatt korábbi állami alkalmazottak által üzemeltetett magán-szolgáltatók jogtalan előnyöket szereznek.

Részint hasonló megfontolásból, szakítunk azzal a tendenciával, amely az elmúlt tíz évben elsorvasztotta a szakmai köztestületek szerepét. A demokratikusan, tagjai számára átláthatóan és elszámoltathatóan, valódi szakmai közösségen belül működő kamarák – megfelelő közjogi felhatalmazottsággal- képesek arra, hogy autonóm módon megfogalmazzanak és számon kérjenek szakmai-etikai rendszabályokat.

Közvetett eszközökkel ugyan, de elősegítjük, hogy a piaci szereplők is alkossanak üzleti etikai kódexeket.

Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal is, hogy a korrupció, mint társadalmi jelenség visszaszorulása a politikai elit példamutatásán, valamint azon is múlik, hogy az oktatás különböző szintjein – és kiváltképp az egyes szakmák képzési anyagában – a mindennapi társadalmi, illetve szakmai etikai normák megfelelő hangsúlyt kapjanak.

8., Összeférhetetlenség

Felülvizsgáljuk a teljes összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozat-tételi szabályrendszert, különösen a helyi önkormányzati képviselők jogállása, illetve a költségvetési szervekkel pénzügyi kapcsolatra lépők tekintetében; kimondjuk a helyhatóság összeférhetetlenségét a helyi önkormányzat tulajdonában álló ingatlanokat, cégeket érintő ügyekben; a közszférán belül egyértelműen elhatároljuk a politikai és a szakmai pozíciókat.

Az elmúlt húsz évben a közhatalmi szereplők összeférhetetlenséget és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget megállapító jogszabályok többnyire ad hoc módon, aktuális politikai botrányokra reagálva születtek meg. Ezen a területen az átgondolatlanul megalkotott normák sajnos csak tovább koptatják a közhatalom tekintélyét. Arra vállalkozunk, hogy a közhatalom és privát szféra határainak rendszer- és elvszerű végiggondolása mellett felülvizsgáljuk a teljes idevágó joganyagot, beleértve valamennyi, közhatalmi pozíciót betöltő személy jogállására vonatkozó törvényt. A vagyonnyilatkozatok vonatkozásában megfordítjuk a bizonyítási terhet: a nyilatkozat-tevőnek kell bizonyítania a nyilatkozatában foglaltak valódiságát.

A közhatalmi összeférhetetlenséget illetően négy területen tartjuk elengedhetetlennek a szigorítást : (i) a közhatalmi szervekkel állandó polgári jogi kapcsolatban álló, a döntés-előkészítési folyamatokban részes személyek státusát minden lehetséges módon közelíteni fogjuk a köztisztviselőkéhez (különösen az átláthatósági követelmények vonatkozásában) ; (ii) rendezni kívánjuk azokat a helyzeteket,amikor a közszolgálatból kilépett személy lép fel korábbi munkáltatója (ill. munkáltatója által felügyelt szerv) beszállítójaként, vagy végez a korábbi munkáltatója által felügyelt gazdasági tevékenységet; (iii) a kistelepülések sajátosságait tekintetbe véve, de rendezzük az önkormányzati alkalmazásban álló önkormányzati képviselők jogállását; (iv) világos szabályokat alkotunk a döntés-előkészítésben és -hozatalban résztvevő személyek, valamint a költségvetési szervekkel pénzügyi kapcsolatra lépő vállalkozások relációjában (különös figyelemmel az uniós fejlesztési források felhasználására).

A közigazgatási hatósági eljárási törvényt úgy módosítjuk, hogy a jövőben a helyhatóság ne járhasson el az illetékességi területén működő helyi önkormányzat tulajdonában álló ingatlanokat, cégeket érintő ügyekben, valamint ugyanezen helyi önkormányzattal üzleti kapcsolatban álló vállalkozások engedélyezési eljárásaiban.

A szabályozott piacok felügyeletét ellátó állami szervek (fogyasztóvédelmi hatóságok, GVH, Magyar Energia Hivatal, Nemzeti Hírközlési Hatóság, Országos Atomenergia Hivatal stb.) esetében (és különösen a közszolgáltatások, a kevés szereplővel működő piacok tekintetében) olyan összeférhetetlenségi szabályokat alkotunk, amelyek jobban garantálják az állami ellenőrzési funkciók függetlenségét a felügyelt vállalkozásoktól (l. 1.pont).

A korrupció-mentes közszférának előfeltétele a tervezhető közigazgatási életpálya: ehhez viszont szükség van arra, hogy a közigazgatáson belül egyértelmű határvonal húzódjon a szakmai és a politikai pozíciók, a szakmai és a politikai irányítás között.

9., Büntetőjogi változtatások és a bejelentő védelme

A korrupcióellenes fellépés akkor lesz hatékony, ha védjük a bejelentőt. A büntetőjogban olyan változásokat szeretnénk, amelyek csökkentik az állampolgár ellenérdekeltségét a közbizalom elleni cselekmények feltárásában és növelik az engedélyező hatóságok felelősségét.

A korrupciós ügyek hatékony felgöngyölítését, az ellenőrző nyilvánosság (l. 4. pont) működését akkor várhatjuk el, ha megerősítjük a bejelentő pozícióját: ez jelenti jogorvoslati, eljárás-kikényszerítési jogainak megteremtését (l. 1. pont), valamint adatainak, kilétének fokozott védelmét is. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt (valamint a szolgálati jogviszonyokat szabályozó törvényeket) úgy módosítjuk, hogy az utasítás megtagadásának kötelezettsége akkor is fenn áll, ha végrehajtása - bűncselekmény vagy szabálysértés esete mellett - az etikai kódexet (l. 7. pont) sérti. Ma az uniós csatlakozásról szóló 2004-es „salátatörvény” szabályozza a közérdekű bejelentők pozícióját: ez a törvényhely például hallgat arról az esetről, ha a bejelentést az illetékes hatóság nem vizsgálja ki. Új törvényt alkotunk a közérdekű bejelentők védelméről! Ebben megdönthető vélelemként fogalmazzuk meg, hogy a törvényi feltételek teljesülése esetén a bejelentőt hátrányosan érintő intézkedések jogellenesek. Előírjuk a korrupciós tájékoztatással megbízott kapcsolattartók alkalmazását a közpénzeket felhasználó szervezeteknél (az alacsony költségvetésű szervezeteknél a felügyeleti szervnél), s a kapcsolattartók ellenőrzésével, koordinálásával a Számvevőszéket bízzuk meg (l. 1. pont). Biztosítani kívánjuk a bejelentők védelmét a versenyszférában is. A Polgári Törvénykönyvet abban a vonatkozásban is (l. 4. pont) módosítjuk, hogy az érintett hozzájárulása nélkül is lehessen kép- és hangfelvételt készíteni, ha a felvétel jogellenes cselekmény felderítését szolgálja.

Nem hiszünk abban, hogy önmagában a büntetőjogi szigorítással csökkenthető a korrupció. Néhány ponton azonban célzottabbá kívánjuk tenni a Büntető Törvénykönyv eszközeit. Büntetőjogi garanciákkal látjuk el az aktív információszabadság intézményeit (l. 4. pont). A gazdasági vesztegetésnél – melynek elkövetői pl. cégek, pártok képviselői lehetnek – is bevezetjük a feljelentési kötelezettséget. Az állampolgári ellenérdekeltséget szeretnénk tovább csökkenteni azzal, hogy legalább a büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségét kapja meg az, aki ugyan a hatóság tudomására jutása után, de részletesen feltárja az elkövetett bűncselekményt. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés mintájára büntetni rendeljük, ha a hatósági személy a reá irányadó szabályok megszegésével ad ki hatósági engedélyt olyan tevékenységre, amely az emberi életet, testi épséget és egészséget, ill. a természetes vagy épített környezetet veszélyezteti. A közbizalom elleni bűncselekmények esetében tapasztalható magas látencia miatt fontolóra vesszük a büntetési tételek növelését.

10., Lobbitörvény helyett új jogalkotási törvényt!

Megszüntetjük a gazdasági érdekcsoportok lobbizási lehetőségét a hatósági eljárásokban. A jelenlegi, kiskapukkal terhelt lobbitörvény helyett egy új jogalkotási törvényben kívánjuk szabályozni a legális társadalmi és gazdasági érdekérvényesítés formáit. A szabályozás és a kibúvók által teremtett versenyelőnyök és a kisvállalkozásokat sújtó magas alkalmazkodási költségek csökkentése érdekében megerősítjük az üzleti szférát érintő jogszabályalkotás külső ellenőrzését. Ennek érdekében rögzítjük és meghosszabbítjuk a tervezetek egyeztetésének kötelező minimális időigényét, pontosítjuk azokat az eljárási szabályokat, amelyek kikényszerítik és elősegítik a társtárcák, a versenyhivatal és az érintettek szabályozott, nyílt konzultációját. A jogszabályváltozásokat egyetlen ingyenesen hozzáférhető portálon, könnyen áttekinthető formában, közérthető megfogalmazásban közzétesszük.

A 2006-os lobbitörvény legalizálta a gazdasági érdekérvényesítő csoportok kijáró tevékenységét a közszférában. Eleve nagyon határozottan elutasítjuk, hogy gazdasági érdekcsoportok bármilyen vonatkozásban is privilegizáltabb helyzetbe kerüljenek a közfontosságú döntések meghozatalánál, mint az állampolgárok és közösségeik. Felháborítónak tartjuk, hogy a lobbitörvény hatósági eljárásokban is legalizálja a gazdasági lobbi-tevékenységet! A lobbitörvény ráadásul számtalan kiskaput rejt (l. 8. pont): a tartós polgári jogi jogviszonyban állók ugyanannál a miniszteriális szervnél lobbisták is lehetnek, a minisztériumtól frissen megvált hivatalnok visszatérhet lobbistaként, a lobbistát megbízó cég fizetheti egy „szakmai utazás” költségeit a köztisztviselőnek. A jogszabály átláthatósági garanciái meglehetősen puhák.

A 2006-os lobbitörvényt hatályon kívül fogjuk helyezni. A gazdasági érdekcsoportok részvételét a jogalkotási folyamatban egy, a társadalmi részvételt érdemben biztosító, új jogalkotási törvény keretében újraszabályozzuk. Azonban az átmeneti időszakban is szigorúan alkalmazzuk a lobbi-tevékenységre vonatkozó hatályos felügyeleti-ellenőrzési szabályokat.

Jelentős korrupciós nyomás érzékelhető az üzleti szektort érintő jogalkotási tevékenységen. Ezért elengedhetetlen a jogalkotási eljárási szabályok pontosítása, a folyamat átláthatóságának (l. 4. pont) biztosítása, beleértve az érintettek közti egyeztetések transzparenciáját. Megszüntetjük azt a gyakorlatot, hogy jelentős közpénzekért, a szabályozásban érdekelt külsősök (ügyvédi irodák, könyvvizsgálók stb.) véleményeznek, sőt írnak meg jogszabály-tervezeteket. Szakítani fogunk a kiszámíthatatlan és folyamatosan változó gazdasági jogalkotási hagyománnyal és a „salátatörvényekkel”: biztosítjuk az alapvető gazdasági törvények (pl. társasági, cég-, csőd-, közbeszerzési törvény) stabilitását. Az elkészült jogszabályokat ingyenesen és – változásaikkal együtt - könnyen kereshetően tesszük hozzáférhetővé a nyilvánosság számára és erre kötelezzük az önkormányzati jogalkotókat is. Általában véve is biztosítani kívánjuk a joghoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét.

11., Személytelenítési revízió a jogrendszerben

Olyan felülvizsgálatot indítunk el a teljes jogrendszert illetően, amely a szankcionáló, engedélyező és támogatást nyújtó állami, önkormányzati funkcióknál visszaszorítja az egyszemélyi döntéseket és a személytelenebb, normatív folyamatokat erősíti. Megszüntetjük a saját hatáskörben megállapítható hatósági díjszabási rendszert.

A teljes magyar jogrendszernek egy olyan átfogó revízióját indítjuk el, amely a szankcionáló, támogató, engedélyező állami-önkormányzati funkciók ellátásánál csökkenti az egyszemélyi döntések, mérlegelési lehetőségek súlyát és erősíti a személytelenebb, normatív folyamatokat. Egyetlen példa: a parkolási, közlekedési szabályszegések bizonyítékaként elkészülő képfelvételek egyidejűleg egy központi archívumban is rögzítésre kerülnek.

Előírjuk, hogy minden engedélyezési, tanúsítvány-kiadási procedúrát on-line formában rögzíteni és fontosabb paramétereit statisztikai elemzésre módot adó adatbázisokban tárolni és archiválni kell. Az ilyen adatbázisok léte és fenntartása már önmagában csökkenti a korrupciós kínálatot (hiszen minden tranzakciót visszamenőleg ellenőrizhetővé tesz így). Az ügyintézés a legtöbb helyen még „papír-alapon” történik Magyarországon. Ezzel együtt, párhuzamosan kell olyan on-line rendszereket fejleszteni és kiépíteni, amelyek a hivatali ügymenetről adnak tájékoztatást és lehetővé teszik az ügyfélforgalom, engedélyezési eljárások, stb. elemzését. Az adatok tárolásánál szükséges és lehetséges megoldás a kliens oldal teljes körű anonimitása. A statisztikai elemzéseket nyilvánossá kell tenni on-line módon.

Érvényesítjük, hogy a hatósági és közbeszerzési eljárásokban (l. 5. pont) ne lehessen többé olyan tényről, körülményről igazolást, nyilatkozatot kérni az ügyféltől, amelyre vonatkozóan bármely állami (önkormányzati) szerv információval rendelkezik.

Kiszámítható, előre látható ügymenetet biztosítunk a magyar közigazgatásban. Biztosítjuk a jog alatti hivatali szabályok, ügymenetek nyilvánosságát és áttekinthetőségét (l. 4. pont).

12., A következménynélküliség felszámolása

A kormány kötelességévé kívánjuk tenni, hogy a közvélemény számára évente, úgynevezett fehér könyvben tárja fel és mutassa be a megelőző év közbizalmat gyengítő ügyeinek valós hátterét.

Ma Magyarországon a tényleges korrupciós helyzetnél is nagyobb probléma a vélt korrupciós helyzetek tisztázatlansága. Ciklusról-ciklusra felmerülnek olyan, a politikai elitet komoly visszaélésekkel vádoló „ügyek” a nyilvánosságban, amelyek tisztázására még a következő ciklusban sem kerül sor. A tényleges elkövetők a hírek gyors avulásában, a felejtésben, a közvélemény megemelkedett ingerküszöbében bíznak. Ez a folyamat alapvetően ássa alá a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat! Elemi érdeke a Köztársaság valamennyi jogkövető polgárának, hogy a politikai elitről napvilágot látott „ügyek” így-vagy-úgy nyugvópontra kerüljenek: vagy az nyerjen bizonyosságot, hogy a híreszteléseknek semmi alapjuk, vagy a magyar politikai elit érintett tagjai éppúgy viseljék a visszaélések törvényes következményeit, ahogyan ezt láthattuk például Franciaországban, Olaszországban.

Szakítani fogunk a következménynélküliség hagyományával! Egyrészt a vélhetően elévülési időn belül lévő esetekben (Gripen-ügy, STRABAG-ügy) minden törvényes eszközzel kezdeményezzük és segítjük a magyar, ill. külföldi nyomozó hatóságok, ellenőrzési szervek munkáját. Másrészt a rendelkezésre álló információk alapján „fehér könyvben” tárjuk a nyilvánosság elé az elmúlt két évtized közbizalmat rongáló ügyeinek hátterét. Harmadrészt előírjuk a mindenkori kormány számára, hogy évente „fehér könyvben” adjon számot a megelőző évben a sajtóban a kormányzati tevékenységet illetően felmerült korrupció-gyanús ügyek hátteréről.

Schiffer András, LMP

Vissza a NetSzemle.hu fő oldalára

Az elemzés több tünetről szól. Először arról, hogy mit várhatunk, milyen nehézségek és fenyegetések lépnek fel életünkben, illetve az egyetemesült világban. Azután arról, hogy mi is történt az elmúlt bő egy hónap során az OPEC értekezletén, meg a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) házatáján.

Olajár, OPEC-értekezlet, az energiahiány kezdetei

Az olaj árával folyó kereskedelmet most kezdi el érinteni, hogy az OPEC 2,46 millió hordó/nap-os kitermelés-csökkentést irányzott elő. A legfrissebb hírek szerint Katar és Kuvait csökkenti az Ázsiába irányuló kivitelt. Ez a hír, de még inkább a közel-keleti események hatására az olaj ára megállt az esésben és 50 dollár/hordó környékére erősödött. Az igazi nagy árugrást majd az hozza el, amikor az egyelőre még rengeteg tartalék az év során elfogy. Akkor ki fog derülni, hogy túl sok volt a 2008 szeptemberi kitermeléshez képest 4 millió hordó/nap kitermelést vágni.

Mi várható? Amikor elfogynak a felhalmozott készletek, nagyon rosszul fog állni az olajkitermelés szénája világszerte. Nézzük meg részleteiben. Az olajtermelő országok december 17-én 2,46 millió hordós kitermelés-csökkenést jelentettek be, melyhez az oroszok várhatóan legalább 300 ezer hordós vágással fognak csatlakozni (így legalább nem kell elismerniük az idén még, hogy mezőik hozama egyébként is csökken, újra). Az azeri kitermelést is 300 ezer hordó körüli értékkel csökkentik, így jövőre az ez évi 74 millió hordó/nap-os könnyűolaj-kitermelés helyett 70 millió hordó/nap várható. A gazdaság elvárt volna 75,1 millió hordót is, a hiány tehát 6,8% körüli lesz. Ez egy darabig nem tűnik majd fel senkinek, de a felhalmozott készletek elfogynak valamikor a tavasszal, szerencsés esetben nyáron. Ezek után kiderül, hogy a világ eddigi, válság miatti fogyasztáscsökkenése, mely néhány százezer hordó összesen (a Nemzetközi Energiaügynökség = IEA adata), messze kisebb, mint a hiány, ami több millió hordó lesz ugyanekkor. Tavasszal, vagy nyáron tehát mindenki olajat fog keresni, de nem lesz. Az első komoly árnövekedés itt várható. Lehet, hogy nagyon magasra felmegy majd az ár, hiszen a 2008 nyári árnövekedést valójában ennél kevesebb (kb. 2-2,5 millió hordó) lassan felhalmozódó hiány okozta. Itt a hiány gyorsan, hónapok, ha nem hetek alatt lép fel. Vélhetően az ár gyorsan fog nőni. Sokan azonban a 2008-as nyár hamis tapasztalatát vetítik majd ki, és várják, hogy a léggömb újra „kipukkadjon”. Valószínűleg hiába. Hacsak nem dől tőle romba még jobban a gazdaság – ilyenre is láttunk példát, épp ugyanezen a nyáron (az előző bejegyzésem is ezzel foglalkozott). (Bár igaz, ami igaz, az olaj árának előrejelzése sokkal nehezebb, mint a kitermelésé, ugyanis a kitermelést jól átlátható folyamatok jellemzik, addig az ár túl sok tényező kapcsolatától függ.)

A mai alacsony olajár több súlyos következménnyel jár:

• Elsődlegesen csökken az új beruházások nagyságrendje, ezek elmaradoznak, a technológiailag nagy beruházást igénylő mezők (Enhanced Oil Recovery = EOR) nagyságrendje csökken. A 2008 eleji tervekhez képest már 3 millió hordó/nap-ot adó új beruházást töröltek. E két folyamat együtt 3-4 millió hordó/nap eltűnéséhez vezet a kitermelésben. Az EOR-készletek kitermelésének lassulása miatt a régi mezők nagyobb kiürülési mutatóval jellemezhetők. Jelenleg ez a szám 6,7%, azaz a már meglévő mezők esetén 6,7%-al esik vissza a kitermelés az idén a múlt évhez képest. Ha az EOR-készleteket nem termelik ki, ez a szám 9% lehet, ami komoly gondot jelenthet az év második felében. A törölt új beruházások miatt a tervezettnél kevesebb új mező áll majd rendszerbe (a szaúdiak meg nem nyitják meg a Khuraist és a Manifát, amik régi mezők, de eddig álltak), azaz a két hatás összeadódik.

• Elsődlegesen csökken a beruházások száma az olajpala és olajhomok mezőkön. Az itt elmaradó beruházások pedig közvetlenül meglátszanak a kitermelésen, hiszen az ilyen mezőkön kétszer több olajhoz kétszer több fúrás, vagy terület feltúrása kell. Ha alacsony az ár, akkor nem éri meg kitermelni többek között a mélytengeri mezőket, melyeket mostanában fedeztek fel, az olajpala és az olajhomok mezőket, és lényegében szinte az összes mezőt kivéve a közel-keleti készleteket és orosz mezőket. Márpedig ez nagy baj: ilyenkor a napi kitermelés fele, 35 millió hordó alig hoz hasznot, vagy egyáltalán nem.

• Másodlagosan egy különös jelenség történik az USA-ban. A földgáz árát felülről megközelítette az olaj ára. Ennek nagyon fontos következménye lesz tavasszal. Addig ugyanis az USA villamos áramának 20%-át kitevő gázerőműveket olajjal is lehet működtetni, hiszen az most könnyebben hozzáférhető, alig drágább a gáznál, és nem igényel óriás befektetéseket. Ekkor pedig a régi, gyorsan apadó amerikai gázmezőkön, és az új, de drágán termelhető gázhomok-mezőkön nincsenek új befektetések… Ugyanis egyre nagyobb arányú a Bakken-gázhomokmezőről származó gáz aránya az USA felhasználásában. Mivel ez olyan természetű, hogy minél több termelést akarnak, annál több kút kell, a befektetések elmaradása azonnali hatású: rögtön megáll a termelés növekedése. Az elhanyagolt befektetések akkor ütnek vissza, amikor megdrágul ismét az olaj, nyúlnának ismét a gázhoz, de ott nem lesz annyi, amennyi kellene. Az USA gázkészleteinek 32% volt a kiürülési rátája 2006-ban, azaz egy év befektetésének elmaradása a következő évben kb. ekkora hiányt okoz. Tehát az Egyesült Államokban gázhiány és áramhiány lehet, mert az olaj túl drága lesz már az erőműveknek (a villamos hálózat akadozhat), az elmaradt befektetések miatt pedig nem lesz elég gáz fűteni.

Kereskedelem

A pénzügyi válság végigfutása miatt csődközeli helyzet állt elő az ingatlanok terén, és egy csomó kereskedelmi lánc is inog, sokuk nem éri meg a tavaszt. A Woolworths áruházlánc közvetlenül karácsony után zárt be Nagy-Britanniában. Az áruházakban csökken a termékek sokszínűsége, ez is jelzi, hogy az árut sokszor nem éri meg kivinni a boltba, mert akkora a válság, akkora az árcsökkenés.

A világpiacon a gabona, ércek, egyéb nyersanyagok és olaj szállítását végző flották veszteségei a legnagyobbak, de a vasúti szállítás is visszaesett. A BDI, a hajózás tőzsdei indexe 99%-ot esett május óta.

Beismerések, az IEA változó hozzáállása

2008 októberi elemzésünkben írtuk, hogy ilyen alacsony ár mellett összeomolhat az ellátás. 2008 december 11-én Faith Birol, az IEA vezető közgazdásza ugyanezt nyilatkozta. Ha elmaradnak, vagy csúsznak új beruházások és az EOR kitermelés, akkor összeomolhat az ellátás, mondta.

Ugyanő egy a The Guardiannak adott interjúban elismerte, hogy a kitermelés csúcsa 2020 körül várható, természetesen nem beszélt azokról a csúsztatásokról, melyek az IEA idei jelentését jellemezték.

Az IEA által közzétett ábrán a könnyűolaj éves kimerülése 4,5%-al volt feltüntetve, noha a szöveg szerint ez 6,7%-os. "On this basis, we estimate that the average observed decline rate worldwide is 6.7%."

Az IEA 2008-as jelentésének egyik legfontosabb ábráján is érdekes dolgok vannak. A többféle színnel jelölt többi olajféleség (folyékony földgáz, nem hagyományos készletek, stb.) becslése is túlzó a jövőre nézve. Részletezve:

• Az IEA általa adott mennyiség a már felfedezett, csak még termelésbe nem fogott mezők összességére túlzó. Az adatok a becslését az amerikai ASPO (Olaj- és földgázkimerülést kutató társaság) már elvégezte, és 30%-al kevesebb meglévő, de ki nem termelt készletet tart valósnak.

• A még fel nem fedezett mezők összes tartalmát tekintve is derűlátó az IEA. Ahhoz, hogy igaza legyen, a felfedezési rátának ismét emelkedni kéne, pedig 1965 óta csökken.

• Az olajpala és homok, esetén az IEA egy olyan fellendülést vár, aminek következtében 10 év alatt megháromszorozódik ezen olajféleségek kitermelése, ami egyszerűen nincs összhangban az eddigi növekedés ütemével (ráadásul ezeket a nem hagyományos készleteket sokkal kevésbé kifizetődő kitermelni, mint a könnyűolajat, egyes kutatók számításai szerint a készletek túlnyomó része nettó energianyelő lenne, ha bányásznánk).

• Ugyanígy derűlátó az IEA a folyékony földgáz (LNG = Liquid Natural Gas) esetén is. Ennek kitermelése, dacára az IEA becslésének, nem növelhető a mai mennyiség 2.5-szörösére. A földgáz így is egyre nagyobb kincs, hiszen áramot termelnek vele és fűtenek. Nem tudjuk még ebből fedezni a kifogyó olajat is. A technológia pedig, mellyel a cseppfolyósítást elvégzik, ahhoz nem elég rugalmas, hogy ilyen gyorsan nőjön a LNG részaránya. A valóság inkább azokhoz az ábrákhoz áll közelebb, amelyeken a kitermelés 2008 környékén tetőzik, majd csökkenni kezd.

Matt Simmons és Robert Hirsch, a szakma két nagy öregje beszélgetett egy rádióadásban december végén. Simmons az olaj pápája az USA-ban, Hirsch pedig az az elemző, aki a kitermelési csúcs hatásairól azt írta Bush elnöknek: „Amint a kitermelés tetőzik, az üzemanyagárak és az ár gyors változása drámaian nőni fog, és időben történő enyhítések nélkül a gazdasági, társadalmi és politikai következmények példa nélküliek lehetnek.”

Szóval arról beszéltek, hogy az IEA belső adatai alapján, melybe Simmons belelát, 2025-re legjobb esetben 25, legrosszabb esetben 9 millió hordót fogunk kitermelni naponta. Ez pedig 67%-os esés a maihoz képest, vagy 88%. Egyik sem biztató (noha ezeket a számokat itthon már egy fél éve közzétettük, nem árt hangsúlyozni, hogy a megerősítésük most onnan jön, ahol két éve még tagadták, hogy a kitermelés belátható időn belül tetőzne – mert két éve még ez volt az IEA).

És akkor még itt van az orosz gáz. Ha most nem lennének hosszú távú gáztárolók az országban, már kényszerhelyzet állt volna elő. És hányszor történhet ez még meg? Ahogy megy előre az idő, egyre többször. Sőt. Megijedni ugyan nem kell, de érdemes figyelni. Mert amikor majd tartósan kevesebb gáz jön, mert az oroszok inkább Kínába adják el, akkor el kell gondolkozni.

Az orosz jelen

Az ukrán-orosz vita egy műbalhé. A Szovjetunió felbomlása után az olaj- és gázipari létesítmények egy része az utódállamokba került. Így az Európa felé induló gázvezetékek is Ukrajnán mennek keresztül. Ukrajna viszont erősen függ az orosz gáztól, Oroszország rangsor szerinti első üzletfele, a gázmennyiséget tekintve. A kivitelben fontos tározók egy része is Ukrajnában van. Úgyhogy Oroszország nem tud eladni gázt csak Ukrajnán át, Ukrajna viszont nem tud meglenni orosz gáz nélkül. Egyébként Ukrajna cserébe azért, mert ámtegy területén az exportgáz, hazai fogyasztása 20%-át kapja cserébe. Ami itt zajlik, egy színjáték. A forgatókönyv a következő:

• Oroszország bejelenti, hogy Ukrajna nem fizet

• Ukrajna bejelenti, hogy fizetett

• A GAZPROM elzárja a gázt

• Ukrajna megcsapolja  az Európa fele átfolyó gázt

• Oroszország végül megállapodásra hivatkozva kinyitja a csapokat

Ami azt illeti, 2006-ban is előbb kezdett jönni a gáz Oroszország felől, mintsem a megállapodás megszületett volna, ráadásul a megállapodás számai is mutatták, hogy az egész csak mese: az orosz követelés és az ukrán fizetség nem volt ugyanaz! (Nem ez volt az első balhé gázügyben, a 90-es években is folyton terítéken voltak ezek a kérdések a két ország közt, de akkor még az EU-t ez nem érintette. 2006-ban igen. Hiszen 10 új tagja erősen kötődik az orosz gázhoz - hazánk is - , és 2006 volt az első év, amikor az angol földgáztermelés nem tudta követni az igényeket: Anglia gázvásárló lett. Érdekük lett figyelni.)

Mi állhat akkor a háttérben? Sokszor hallottunk már ilyent: a gazdaság azon szereplői, akik nem épp fehérek, de szeretnék a részüket kivenni a nagy üzletből. Ezek az emberek nagyvállalatokat irányítanak, és ott ülnek a Kremlben és a kijevi vezetésben is az embereik. Erre az is bizonyíték, hogy ez az államközi színjáték ismét megtörténik... Nem véletlen egyébként, hogyTyimosenko a 90-es években pénzügyi szerencséjét a gázból kovácsolta, vagy hogy Janukovics ipari vállalkozásai Kelet-Ukrajnában erősen gázfüggők. Tehát arról van szó, hogy a nagyhalak részt akarnak az üzletből, és a két kormány pedig erre nyitott, hiszen átjárja őket a korrupció. Nemcsak Ukrajna érintett, hanem a Kreml is. A GAZPROM részvényeinek egy részét (kb. 50%-át) erős szálak kötik a Kremlhez.

Úgyhogy nemsokára megindul ismét a gáz, mert nincs olyan, hogy orosz gázfegyver. Az orosz állami bevételek jó része az a pénz, amit Európa fizet a gázért cserébe.  Ugyanis a mennyiséget nézve első partnerük Ukrajna, akikhez szeretet-gyűlölet viszony fűzi őket, erről most írtunk, de a sorban az a Németország jön, mely fizet, és kiváló gépgyárai vannak! Az EU jó vásárló, országai mindig fizetnek a gázért – Ukrajna sokszor nem tud. Ebben az időben, amikor az olaj ára olyan alacsony, ez a bevétel még fontosabb a Kremlnek. Úgyhogy attól nem kell különösebben tartanunk, hogy egyszer csak elzárják a csapot: szükségük van az EU pénzére.

A jövő

Oroszország nyugati felén 3 nagy mező van, az Urengoj, a Jamburg és Medvezsgye. Ezek közül csak az utóbbi fiatal. Az első kettő hozama csökken. Európa számára e 3 mező léte játszik fontos szerepet, innen jön nekünk a gáz.

A kitermelés csökkenése elsősorban kiépítettség (infrastruktúra) hiánya és a régi kiépítettség miatt lépett fel. Ha nem lesznek új befektetések e területen (amin az Európához közeli mezőket értem), akkor az orosz gáz nyugatra eladható részének kitermelése 2007-ben tetőzött. Ha lesznek befektetések, akkor 2015-ben fog kb. tetőzni, de az eladott mennyiség már 2012 körül csökkenni kezd. A gázvezetékek esetében hivatkozom arra a hírre, mely szerint Türkmenisztánból Kínába tartó vezeték épül. Az orosz és a kínai államszervezetek egy előnyös oldala, hogy döntéseik gyorsabbak, mint az elhivatalnokosodott EU döntések. Nem meglepő, hogy a Nabucco támogatói már egyre kevesebben vannak. Ennek a  megépítése az oroszoknak sem érdeke. Inkább közelebb áll céljaikhoz egy Németországot ellátó vezeték építése, hiszen ott kiváló a gépipar, amire Oroszország vevő - ez a tervezett Északi Áramlat fő célja: gázt adni a németeknek, gépekért cserébe. Ez a vezeték hamar meg fog épülni, várhatóan 2012 környékére. A Déli Áramlat, melyben hazánk is érintett, a Balkán ellátását és Oroszországra utaltságát, a történelmi szálak erősödését hivatott szolgálni - de Nabucco, nos, az nem lesz (gáz- és olajvezetékek térképe).

És mi lesz, ha egyszer hiába várjuk az áldott orosz kezet, mely kinyitja acsapot? Amikor majd végleg leáll a gázáramlás Európa fele? Mert egyszer - nem is soká, lásd fentebb – ez elközeleg. Jaj magyarok, jaj szegények. Fűtenek, vagy világítanak. Lehet, hogy a kettő együtt nem fog menni? (Ez Szlovákiában lassan már most valóság lesz.) Az egy főre eső magyar gázfelhasználást olyan országok előzik csak meg az Európai Unióban, mint pl. Hollandia, melynek saját gázmezői vannak az Északi-tengeren. Lehet hogy itthon gáz lesz?

Dr. Hetesi Zsolt

Tovább a NetSzemle cimoldalára.

A NetSzemle gázválság melléklete.

A NetSzemle Szmogriadó melléklete.

Földünk jövője

Új év, de mit hoz a jövő? Elfogyó energiakészletek, válságok, éhínségek: van-e fenntartható fejlődés? Meddig növekedhet még a Föld népessége? Ki lesz a XXI. század nyertese: Kína, India vagy valaki más? A stúdióban Szacsky Mihály és Hetesi Zsolt kutatófizikusok.

Európa jövője

Lassú növekedés, bürokrácia, elöregedés, bevándorlás. Milyen sors vár Európára? Van-e működőképes terve az uniónak arra, hogy ne a XXI. század „lesajnált” térsége legyen? Beszélhetünk-e még „Európáról”, mikor helyenként a bevándorlók száma már jócskán meghaladja az őslakosokét? A Kontrasztban Gazdag Ferenc uniós külpolitikai szakértő és Szabó A. Ferenc népesedéskutató.

Magyarország jövője

Elszegényedés, alacsony foglalkoztatottság, eladósodottság. Milyen jövő vár a magyarokra és Magyarországra? Mi marad a középosztályból? Lesz-e munkánk, megmarad-e a nyugdíj, lesz-e mindenki számára elérhető egészségügyi ellátás? Hová vezetnek az egyre élesedő társadalmi ellentétek? Vendégünk Németh György szociológus-közgazdász.

Tovább a videóhoz!

Miközben olvasod, hallgasd is meg Hetesi Zsolt előadását (30 perc).

A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport helyzetértékelője

1. A jövő – mely tulajdonképpen nincs is

Nehéz felfogni a mai ember számára, hogy milyen válságos helyzetben vagyunk, milyen nehézségekbe sodortuk magunkat saját életformánk következtében és annak folytathatóságának érdekében.

Nemzedékünk meg fogja érni a körülöttünk lévő mesterséges világ fokozatosan gyorsuló, hatványozott ütemű összeomlását. Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.[1] Állításom rendkívül merésznek, ugyanakkor félelmetesnek tűnik. Mégis, ha végigjárjuk ennek az írásnak a gondolatmenetét, nyilvánvaló lesz, hogy változás és változtatás nélkül élve a mai társadalom és annak minden jelenlegi tudása, képessége és vívmánya jórészt semmivé lesz, lakóival együtt.

Meglepő gondolataim alátámasztására a teljesség igénye nélkül felidézek néhány olyan nehézséget, vagy ha tetszik kihívást, melyek előttünk tornyosulva egyelőre lehetetlenné teszik egy olyan jövő képét, melyet talán elképzeltünk magunknak. Az első ilyen nehézség a bolygó éghajlatának nyilvánvaló változása. Önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy aggodalommal szemléljük jövőnket, még inkább gyermekeink jövőjét, de további, és még megoldhatatlanabb gond az a jelenlegi ésszel fel is alig fogható, és agyonhallgatott erőforrásválság. Ez olyan komoly, hogy tíz éven belül egyre élesebben kirajzolódva rendezetlenségbe taszíthatja társadalmunkat. A világhatalmi sakkjátszma és az ember genetikai öröksége pedig mintegy megkoronázza az egész jelenségkört. Írásomban röviden ezekre a tényezőkre térek ki.

Alaptétel: A növekvő népesség és gazdaság növekvő erőforrás-felhasználást kíván, mely gerjeszti a népességnövekedést. Ebben a visszacsatolásban áll a lényeg. A felhasználás és a népesség is nő, ugyanakkor a bolygó véges, ráadásul két súlyos nehézség (ebből következően) most egyszerre lép fel.

Érdemes megfontolni egy történetet, a Szent Máté-sziget rénszarvasainak esetét. Egy faj, ha olyan környezetbe kerül, ahol nagy bőségben talál táplálékot, akkor komolyabb szaporodásnak indul. A szaporodásnak a táplálék elfogyása vagy a természetes ellenség vet véget. A faj a környezetében olyan változásokat is okozhat, amelyek kipusztulásához vezetnek. A szigetet, amíg nem élt rajta rénszarvas, tíz centiméter vastag rénszarvaszuzmó borította. 1944-ben egy 29 állatból álló rénszarvascsordát telepítettek a szigetre. A csorda szaporodása, mivel bőségesen volt táplálék, exponenciális függvényt követhetett. Az exponenciális függvény szerinti szaporodás azt jelenti, hogy a szaporulat mindig az éppen meglévő létszámmal arányos. 1957-ben már 1350 egyed élt ott, 1963-ban pedig 6000. Addigra lelegelték a zuzmót és 1963-1964 kemény tele végzett a csordával. A tavaszt csak 41 tehén és egy terméketlen bika élte meg. Ez a kipusztulás törvényszerű volt, mivel a rénszarvasok felszabadultak a létszámukat szabályzó hatások alól. Egyrészt nem ritkították őket a ragadozók. Másrészt nem vándorolhattak máshová, ezért a zuzmó nem újulhatott meg. Ha már állatok, akkor La Fontaine, aki meséinek végén mindig egy kérdést tesz fel: moralitè? Azaz: tanulság? Hogy van-e tanulság, remélem, kiderül.

2. Éghajlati és erőforrásválság

2.1. Időjáráscsinálók

A cím arra utal, hogy régen az isteneket értették az időjárás irányítóin. Manapság már senki sem hiszi, hogy külön istene lenne az esőnek, vagy a Napnak, helyette azt gondolják, hogy az időjárás alakulásáért a légkört leíró állapotjelzők (nyomás, sűrűség, hőmérséklet, moláris összetétel, stb.), a besugárzás, a felszín tulajdonságai, a légkör átlátszósága, stb. a felelősek. Nagyon kevesen gondolnak bele abba, hogy az időjárás nagy léptékű alakítói a múlt század ötvenes évei óta mi magunk vagyunk.

A világméretű éghajlatváltozás tény, és most már nem lehet sokáig semmibe venni; ezt valamennyire jelzi Al Gore Nobel-díja is.[2] Az emberi tevékenység következtében a Föld átlaghőmérséklete 0.6 C°-ot emelkedett az ipari tevékenység előtti időhöz képest[3]. A légköri CO2 mennyiséget pedig az emberiség jelentősen megemelte; az ipari termelés előtti 280 ppm-hez képest most 380 ppm4 (IPCC, 2007). (1. ábra)
1. ábra
Köztudomású, hogy a CO2 üvegházgáz, azaz csekély mennyisége ellenére rendkívül hatásosan megköti az hőkisugárzást a Föld felszínéről a világűr felé[5].
A légkörmodellek szerint a Földnek ekkora mennyiségű szén-dioxid hatására 2-3 C°-al kellett volna fölmelegednie, de a valóság ennek harmada (Stainforth et al., 2005). Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez annak köszönhető, hogy az ősmaradványi erőforrások elégetése rengeteg permetet (aeroszolt) és koromból meg porból álló részecskéket juttat a felsőlégkörbe, mely csökkenti a bejutó napsugárzás erősségét[6]. Sajnos azonban még a por jelenlétében is növekszik a Föld átlaghőmérséklete. Előrejelzések szerint, ha a jelenlegi ütemű CO2-kibocsátás folytatódik (és növekszik), akkor 2050-re a Föld átlaghőmérséklete 2-5 C°-al növekedhet meg.

2.2. Az éghajlatváltozás következményei

Jelenleg sokan egyszerűen nem érzékelik a veszélyt, amely az éghajlat változásából keletkezett. Csak röviden térek ki a legfontosabbakra.

• A jelenleg a Földön élő fajok mintegy 1/3-a kipusztulhat ha még 2 C°-al növekszik a hőmérséklet. Ez elképzelhetetlen csapással járna bolygónk élő rendszerére (ökoszisztémájára). Az ember fennmaradása egy ilyen környezetben alig biztosítható, ennek egyszerűen az az oka, hogy az ember a tápláléklánc végén foglal helyet, ezért csúcsragadozóként fogható fel. Az emberiség túléléséhez 23 nagyrendszer működése szükséges, ezekből 15 jelentősen sérült, többségük visszavonhatatlanul (Millenium
Ecosystem Assesment, 2007).

• Az átlaghőmérséklet növekedtével négy egymástól független csapás is fenyegeti az élővilágot:

1. A hőmérséklet növekedésével biztosan elolvad az Északi-sark jege. Ennek következtében a Golfáramlat előterében felhígul a só sűrűsége, ez pedig magával hozza az áramlat lelassulását, hiszen azt a só sűrűségkülönbsége (gradiense) hajtja. Egész Európa átlaghőmérséklete 4-5 C°-al fog csökkenni, a legrosszabb következmények a világtengerek mentén fekvő országokra várnak (az atlanti éghajlat szinte eltűnik és a helyét a belső, kemény szárazföldi éghajlat veszi át[7]). A grönlandi jég elolvadása megemeli a tengerszintet néhány méterrel.

2. A hőmérséklet növekedésével a világtenger is melegszik, és CO2-megkötő képessége ezzel csökken, tovább gyorsítva a felmelegedést.

3. Továbbá a melegedés miatt összeomlik az Amazonas-medence őserdei élővilága, tovább emelve a CO2-szintet, mintegy 150-200 ppm-el, ami akkor szintén gyorsítani fogja a felmelegedést.

4. Ha 5 C°-ot sikerül emelni a bolygó hőmérsékletén, akkor felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában[8]. Az ott található jég 10%-ban metánt tartalmaz; a vízmolekulák csapdába zárják a metánmolekulákat (klatrát-szerkezet) (Sloan, 2003). Ha mindez felszabadul (a jelenség Nyugat-Szibériában már zajlik), akkor összesen 450 milliárd tonna metán jut a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki. Amikor ez megtörténik a légköri viszonyok annak felelnek majd meg, mintha a CO2 sűrűsége 3900 ppm lenne; azaz a jelenlegi mintegy tízszerese. Ennek következtében több tíz fokos hőmérséklet-növekedés várható.

• A nagyvárosok egy részének vízhálózatára csapást jelent a fölmelegedés. Sidney víztartaléka 2 évre elegendő, mert a vízgyűjtőben a szokásos csapadék 45%-a hullik már évek óta.(Australian, 2004). A folyamatos aszályok következtében a Föld gabonatartalékai az 1986-os 100 napról mára 40-50 napra zsugorodtak, a 2004-es kiugró termés ellenére is (a mezőgazdaságra más nehézségek is várnak, ld.
később)[9].

2.3. Erőforrásválság

Egy ideje egyre többen ismerték fel, hogy az ősmaradványi erőforrásokra épülő mesterséges társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erőforrás (olaj). Óriási teljesítményeink egyszerűen annak köszönhetőek, hogy rendkívül olcsón tudunk erőforrásokat rendszerbe állítani azért, hogy bármit gyártsunk, mozgassunk, vagy hogy kényelmesebben éljünk. Az USA éves fogyasztása erőforrásokból 3-szor több, mint amit a területén élő növényzet összesen megköt.

Az 1980-as évektől kezdve mind több kutató foglalkozott a készletek kimerülésének gondolatával, ezt nevezik olajhozam-csúcs elméletnek (peak oil theory). A dolog lényege a következő. A Földön a lélekszám növekszik, és legalább ezért növekedni kell az energiatermelésnek is. Egyébként már az is igaz, hogy egy ember is többet fogyaszt, mint korábban, így állandó népesség mellett is egyre több erőforrást használunk. Ezek a folyamatok hatványozódó (exponenciális) erőforrás-felhasználást eredményeznek, ám a készletek végesek. Ezért szükségképpen elérünk egy csúcsot, amin túl az olajkitermelés a véges készletek miatt már nem növelhető. Ez az olajcsúcs (2. ábra).
2. ábra
A fenti ábrához rendkívül hasonló az egy főre eső erőforrások görbéje is (3. ábra). Az olajcsúcs számos következménnyel jár rögtön a bekövetkezése után. A kitermelés csökkenése az első években 2-3% lehet, míg a világ igénye ugyanennyivel növekszik évente. Ez az olajcsúcs utáni évben már 4% hiányt jelent, amely 5 éven belül 15-20%-os be nem tömhető réshez vezet. Ebből olyan válság következik, amelyet nehezen tudunk elképzelni manapság. Az olaj adja a villamos áram termelés 40, illetve a közlekedés erőforrásainak 90%-át.
3. ábra
Ebből látható, hogy olaj hiányában súlyos ellátási zavarok várhatóak[10]. Ellátási zavarok miatt akár 2009-ben előállhat egy vészhelyzet ugyanis a kereslet és a kínálat között 5% rés lehet 2008 végén, ami 2009 közepére 8% lehet (közepesen derűlátó becslés). Emlékeztetünk arra, hogy az 1979-es olajválságot, amikor Nagy-Britanniában 3 napos munkahét volt, az Egyesült Államokban pedig üres autópályák és benzinhiány, valamint áramkimaradások; 9%-os hiány idézte elő. Akkor az OPEC nem volt hajlandó adni olajat, most pedig képtelen lesz majd – ez a válság nem oldódik meg „magától”, mert nem növelhető a kitermelés.

Végül is a helyzet még bonyolultabb és komolyabb, mint ami az eddigiekből látszik. A közgazdászok döntő többsége nincs tisztában a fent ismertetett helyzettel, ezért a gazdasági nehézségekre a folytonos gazdasági növekedés hamis képét ajánlják - sőt erőltetik - megoldásként. Csakhogy a mindenáron növekvő gazdaság veszélye kettős. Az erőforrás- és nyersanyagigény hatványozottan (exponenciálisan) növekszik. A társadalom nyersanyag-felhasználása már így is megegyezik a teljes élővilág nyersanyagforgalmával, a fénymegkötéssel (fotoszintézis) felhalmozott növényi erőforrások felét az ember hasznosítja. Az erőltetett gazdasági növekedés biztosan a végpusztulásba juttatja a bolygót, akár azzal, hogy megkétszerezi az üvegházgázokat a légkörben és ezzel az élővilág összeomlik, akár (de inkább ezzel együtt) úgy, hogy feléli az összes elérhető olcsó ősmaradványi erőforrást, és az olcsó erőforrásokra épült társadalom összeomlik[11].

A legújabb, egyelőre még csak kevesek által ismert adatok alapján a Föld termelésének harmadát adó négy nagy szaúdi olajmező termelése 2006 januárja óta csökken[12]. Márpedig, amint a 2. ábra is mutatja, 2004 után már csak a közel-keleti kitermelés állt saját csúcsa előtt; azaz, ha a közel-keleti olajkitermelés tetőzik (márpedig ez most bekövetkezett), akkor a bolygó elérte az olajcsúcsot.
Ugyan van még némi szenünk és földgázuk, azonban ezekből is egyre több fogy, ráadásul bányászatuk és szállításuk olajat igényel. Szénből az export csúcsa (azaz a piacon mozgó összes szén mennyiségi csúcsa) 2010-2014 között várható, a tényleges kitermelési csúcs 2018-ban. Gázra ugyanezek az adatok 2012 és 2014[13].
A részletek kifejtése nélkül vizsgáljunk meg néhány következményt.

• Az ősmaradványi erőforrások adják a villamos áramtermelés 66%-át (az olaj 7%-a, a földgáz 44%-a, a kőszén 88%-a, a víz- és atomerő 100%-a ide fordítódik). Az ősmaradványi erőforrások kiesése fokozatos áramkorlátozást, illetve teljes kimaradást okoz 5, illetve 10 éven belül. Áram nélkül a mai társadalom nem képes fennmaradni, a városi életforma megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Ha nincs szállítás, az élelmiszer nem jut el a városokba (a szállítás 90%-a olaj alapú); áram nélkül megszűnik a vízellátás, a tájékoztatás és a hírközlés. Mivel a fejlett világ a kapcsolattartásra egyre jobban a világhálót és a hordozható telefon-rendszert használja, ezért ez a terület is komoly visszaesést fog elszenvedni. (Duncan, 2006) 2015-re a jelenlegi kitermelés egyharmadával visszaesik. Ez az áramtermelésben 500 ezer MW villamos teljesítmény kiesését jelenti.

• Olaj hiányában a műanyaggyártás (mely az élet egyre több területén kizárólagos, és az anyagforgalom jó részét teszi ki) visszaesik.

• Ősmaradványi erőforrások nélkül nem lehet műtrágyákat és vegyszereket előállítani[14]. A gépek is leállnak, mindez együtt a zöld forradalom utáni mezőgazdaság végét jelenti. A termésátlagok a harmadukra-ötödükre esnek vissza.

• A növekvő erőforrás-árak miatt pénzromlás lép fel, mely többé nem áll meg. A folyamatot gazdasági válság és munkanélküliség követi, mely a fogyasztói társadalom bukásához vezet; ezzel megszűnik az anyagfölötti vágyak elnyomása, és a társadalom szűk érdekcsoportok általi kihasználása és tudati
befolyásolása.

• A Marshall-görbén az árindex fölfelé, a termék-kibocsátás balra (csökkenően) mozdul el, a
következmény: árszínvonal-növekedés, fogyasztáscsökkenés, tartós világválság.

• Az összeomlás sorrendje: az erőforrás-kínálat csökken, a gazdaság zsugorodik, a közegészségügy, mint a legdrágább és legkifinomultabb ágazat, összeomlik, ezt követik a zavargások, járványok és éhínségek.
A fejlődő világban a zöld forradalom utáni mezőgazdálkodás megnövekedett termésátlagai a népesség növekedését is maguk után vonták. Amikor ezekben az országokban az erőforráshiány miatt visszaesnek a termésátlagok, továbbá összeomlik a gazdaság, a valószínűségre hagyatkozva egy embernek 1/5=20% esélye lesz élelemhez jutni, és 50-60% esélye lesz túlélni a járványokat és zavargásokat, azaz összesen 85-90% eséllyel nem maradhat életben. Az egész harmadik világ népességére nézve ez mintegy 4-4.5 milliárd ember halálát jelenti majd, körülbelül 2040-ig bezárólag[15].

• A nyugati világ szerencsésebb, mert a megnőtt termésátlagokat nem követte a népesség megugrása, a termelt többletet a haszonállat-állomány eszi meg, ezért van mindennap hús a nyugatiak asztalán. Ezt a közbeeső láncszemet eltüntetve a táplálékláncból, a nyugati világ élelmezése megoldható. Azonban az igények jó részéről le kell mondani, hogy a túlélés biztos legyen. Ez, és az erőforráshiány óhatatlan zavargásokkal jár majd, így nyugaton is számítani kell 50% emberveszteségre, ez mintegy 700 millió
fő[16].

A következmények súlyosságát tekintve ez az eddigi legnagyobb csapás, ami ránk vár. Most nézzük, hogy mi az, amit nem érdemes, vagy lehetetlen megoldani, és miben felesleges hinni.

2.4. Ami nem megoldható

Sokak válasza az a fenti nehézségekre (amiket ők inkább "kihívásnak" mondanak), hogy a gazdaság a kényszer hatására majd megkeresi azt az utat, ami járható. Ráadásul egy közkeletű válasz szerint majd kitalál valami megoldást a tudóstársadalom. Többen a megújuló erőforrásokban látják a jövőt.

Úgy tűnik, hogy szinte minden vezető államférfi és közgazdász a fenti tévedések valamelyikének rabja; ezeken keresztül, illetve ezek következtében pedig egy mit sem sejtő népesség él a világon. A tudománynak sokan természetfölötti hatalmat tulajdonítanak, pedig eredményei mögött a fizika törvényei állnak - és nem utolsósorban erőforrás-felhasználás. "Üzemanyag" nélkül a tudomány sem működik; s mivel a tudomány rendkívül kifinomult vívmányokat használ, ezért működése roppant erőforrás-igényes. Továbbá egyes tudománytörténészek szerint a tudomány jelenleg nincs "felfedező kedvében", a felfedezések arányában csak az 1600-as évek szintjén áll, és messze van attól a csúcstól, mely az 1870-es éveket jellemezte (Huebner, 2005).

Ezen összetett okok miatt úgy tűnik, hogy nincs sok esély egy átütő tudományos felfedezésre. A piac pedig,
amely kikényszeríthetné a változást, már régen nem befolyásolható, nem téríthető ki a növekedés pusztító
folyamatából.

Ami a további olajlelőhelyeket illeti, erről már írtam, annak esélye, hogy még vannak könnyen kitermelhető, olcsó olajat adó nagy mezők a Földön, 5%. A felfedezések egyre csökkennek, az igény nő, kinyílt
az olló, és napról napra nyílik.

A megújuló és zöld erőforrások esete sem biztató. Ezek a termelés 1-2%-át teszik ki, ami egyszerűen túl kevés bármihez. Annyi fejlesztésre és építésre, illetve gyártásra már nincs sem idő, sem pedig hagyományos ősmaradványi erőforrás, amennyi akár a jelenlegi termelés 1/10-ét adná később! Egy példa. Németországnak van a legnagyobb szélerőmű-rendszere az Európai Közösségen belül. Azonban ebben az országban a fogyasztás növekedésével sem tud lépést tartani a szélerőművek létesítésének üteme, nemhogy a villamos áramtermelésből egyre többet teljesítene. Összességében is igaz, hogy bármelyik zöld erőforrást 40-szeresére kellene felskálázni ahhoz, hogy lépést tartsunk az ősmaradványi források fogyásával. Számszerűen: 2015 decemberéig naponta 400 MW új erőforrást kellene rendszerbe állítani az összeomlás elkerülésére. Összehasonlításul: Paks egy blokkja 440 MW villamos teljesítményű.

Az egyik varázsszó a területen a hidrogén. Azt állítják egyes szakértők, hogy a hidrogén lehet a jövő olaja. Ez persze két okból sem működik. Egyrészt ha a hidrogént üzemanyagként szeretnénk használni, akkor elő kell állítani, ez pedig hagyományos erőforrásokat köt le, ráadásul a hidrogén nehezen szállítható, folyékonnyá pedig csak -235 C°-on válik, és könnyen elillan, továbbá sokkal robbanásveszélyesebb, mint a benzin. Előállítása, és szállítása hagyományos erőforrást igényel, tehát azt kiváltani nem képes. Ráadásul, ha hagyományos erőforrásokkal (pl. földgázzal) állítják elő, több CO2 keletkezik, mintha azt a hagyományos erőforrást közvetlenül használtuk volna fel; ugyanakkor a folyamat teljes mérlege elég rossz ahhoz, hogy ne
lehessen varázsszernek felfogni.

Az atomenergia veszélyes, ez szinte közhely, mégsem riadnánk vissza tőle, ha segíthetne. De erre nem képes. Az urán is véges készletekkel van jelen a Földön, kitermelése a jelenlegi erőműpark működtetésével 2030 környékén tetőzik, de ha az ősmaradványi készletek fogyása miatt növeljük az atomenergia részarányát, akkor ez hamarabb beköszönt.

A fúziós erőművek első, valóban működő példánya 2040-re várható. Látható a fentiekből, hogy akkor már késő. A fúziós erőművek pillanatnyilag szinte csak megoldandó nehézségekkel küzdenek technológiai szinten[17].

Abban sem nagyon bízhatunk, hogy az emberiség képes lesz nagy léptékeken összefogni. A piaci társadalom nagyon erősen kiélezte fogyasztói ösztöneinket, amelyek természetes genetikai örökségünk legmélyebb rétegeiben vannak; ezért olyan rendkívül hatékony a fogyasztásra és felhalmozásra felhívó reklám.
Az ember genetikailag a rövid távú előnyökre van hangolva, és ha nem mérlegel józanul, akkor azokat is választja (Hanson, 2007).

3. Ami megoldható

3.1. Itthon is

Mivel az erőforrásválság és az ellátási nehézségek elsősorban a városokat érintik[18], ezért célszerű falura költözni,
(első lépés) hiszen a vidéki környezet még ma sem áll messze az önellátástól (pl. Erdélyben). Arra a tudásra,
amit a vidék parasztsága évszázadokon át felhalmozott újra nagy szükség lesz, hiszen a földeket megint kézzel és állati igával kell művelni, vegyszerek és műtrágya nélkül. Ebben a munkában ismét foglalkoztatottá válik a falun élő lakosság 80-85%-a, megszűnik a munkanélküliség vidéken, aminek elsődleges kiváltó oka a mezőgazdaság szerkezetváltása volt az 1960-as években.
Továbbá valószínű, hogy a legszükségesebb iparcikkek kivételével (lábasok, tányérok, üveg, stb.) minden helyben fog készülni. Újra előbukkannak a rég eltűntnek hitt szakmák, a kovács, a szíjártó, a takács, a molnár, a fazekas, a tímár, a bognár és így tovább.

Második feladatunk tehát a földművelés hagyományos módszereiről és kézműves mesterségről szóló még
meglévő tudás ápolása és bővítése. A vidéki házakat (és az egyéb fenntartani kívánt épületeket) szereljük fel a következő létfontosságú berendezésekkel: napelem, fúrt kút[19], melyből kézzel is húzható víz, művelésre alkalmas földterület, pince, és lehetőleg fa tüzelésére alkalmas kazán, de még jobb a kályha.

Harmadik feladatunk tehát az alapvető ellátás megszervezése (erőforrás és víz).
Azután, még ha egyelőre csak szórakozás szintjén is, tanuljunk meg egy hasznos szakmát, vagy több ilyent. A földművelés, kézművesség, ezermesterség nagyon kifizetődő tudás lesz az elkövetkező időkben. A társadalom jelenlegi állapotához szorosan kötődő, és/vagy rendkívül magas fejlettségű berendezésekhez kapcsolódó szakmák nem lesznek hasznosíthatók (az elsőre a manager és a könyvelő, a másodikra az űrhajós és a maroktelefon-tervező jó példa).

Negyedszer tehát tegyünk szert olyan hasznos ismeretre, mely egyrészt segítheti túlélésünket, másrészt nagyobb értékkel ruház fel minket élve, mint holtan. Mivel a magasan gépesített és rendkívül kifinomult egészségügy fog először akadozni, törődjünk sokat egészségünkkel, és lehetőleg váljunk függetlenné az egészségügyi rendszertől, például azzal, hogy megtanuljuk, melyik fűben-fában milyen orvosság van.

Ötödször, ismerjük meg a gyógynövényeket és vigyázzunk az egészségünkre. Rendkívüli csapások fogják érni az emberiséget, ez pedig mindig könnyebben kivédhető, illetve feldolgozható egy szorosan egymásra utalt közösség kereteiben. A közösség tagjai éppen úgy megoszthatják a munkát egymás között, mint ahogy azt a jelenlegi rendkívül bonyolult társadalom is megteszi - csak az ipari korszak alkonyának közösségei lényegesen kevesebb taggal is működőképesek, hiszen a rendkívül szakosított foglalkozások eltűnnek. Egy hagyományos falunak megfelelő méretű közösség, minden szükséges foglalkozást űző taggal, és lehetőleg falun, már nagyjából 500-1000 fő esetén is fenntartható lehet.

Hatodszor keressük hasonló emberek barátságát, és lehetőleg együtt telepedjünk le, egy városoktól távolabb fekvő faluban[20]. A társadalomban már most vannak olyan magasan képzett szakemberek, akik a fent leírt
válságtünetekkel (vagy egy részükkel) tisztában vannak. Az emberiség felhalmozott tudását nem szabad veszni hagyni. Minden tájegységnek szükséges lenne kiépíteni egy tudás-és tárolóközpontot, ahol van áramszolgáltatás, számítógép-központ, legalább vezetékes távbeszélő-összeköttetés vagy rádiókapcsolat a világ többi ilyen központjával; illetve az emberiség tudásának egy fontos ága nagy mértékben, és általános tudás tekintetében pedig kisebb, de átfogó részben képviselve/tárolva van.

Hetedszer, halmozzunk fel minél több tudást a fejünkben, és ha tehetjük könyvek formájában is, mert azok
hozzáférhetők villamos eszközök nélkül is. Keressünk hasonlóan képzett embereket, hogy együtt gondolkodhassunk. Ha van napelemünk, akkor egy hordozható számítógép jó befektetés lehet - főleg kutatók számára.

3.2. Közösségi csoportok, az Egyház szerepe

Mint azt fentebb már említettem, a közösségek szerepe óriási. Megtartó erőt, támaszt és védelmet jelentenek az elesetteknek, ugyanakkor alapvető tájékozódási pontul szolgálnak saját tagjaik számára. A jövő ezeké a közösségeké. A falura települt, legtöbb feladatukat maguk ellátó közösségek válhatnak jellemzővé,
melyek a tudásközpontokkal állnak kapcsolatban, ahonnan beszerzik azt, amelyet csak ezek a régi városmagokra
épült központok állítanak elő - persze csak akkor, ha sikerül a békés átmenetet biztosítani.
Jelenleg Magyarországon az egyetlen nagyjából világos jövőképpel rendelkező, a teljes országot lefedő szervezet a katolikus Egyház, és a történelmi felekezetek. Mivel azt nehéz megjósolni, hogy milyen hatalmi változások várhatók a magyar állami életben, ezért úgy kell készülni, mintha nem várhatnánk külső segítségre. A teendők világosak.
1. A KÉSZ segítségével fel kell kutatni azokat az értelmiségieket, akik elfogadják a fentieket, és hajlandók tenni
valamit az ügy érdekében. A feladat a következő: magasan képzett szakembercsoport vizsgálja meg a lehetséges utakat, illetve a legjobb megoldás kidolgozása után készítse elő a híveket és a papságot a teendőkre. Az ismeretek átadása, illetve a
megoldások felvázolása fontos lehet akár egy plébánia felújításakor, de az egyházmegyei tudásközpontok
létrehozásakor is.

2. A meglévő egyházi közösségeket fel kell készíteni, hogy sokkal nagyobb nyomást is kibírjanak, mint amilyen
ma nehezedik rájuk, ugyanis ez csak lélektani, míg akkor fizikai lesz.
A közösségi tudat, és a társadalmi/személyes kapcsolatok erősítése képessé tehet egy közösséget azonosságtudat és túlélőkészség kifejlesztésére egy olyan világban, ahol a polgárok egy része rendezetlenségbe fullad. Az alapvető közösségek, közösségi magok nem árt, ha egybeesnek a jövendő fenntartható faluközösségekkel, de legalább részét képezik annak.

3. Minden egyházmegyében ki kell jelölni 5-10 fontos plébániát, melyeket fenntartható módon fel kell szerelni, és
amelyekből szükség esetén ellátható akár az egész egyházmegye.
A papság és a hívek részaránya ezekben a zűrzavaros időkben növekedni fog, hiszen a társadalmi összeomlás folyamatában az egyetlen szilárd pont maradhat, mely világos értékrendet képvisel. A pásztori feladatok ellátása azonban legjobb esetben is az 1930-as évek színvonalán képzelhető el[21]; a szerző becslése szerint a hanyatlás közepesen derűs előrejelzés szerint itt állítható meg.

3.3. Lehetséges jövő

Elképzelem a jövőt, kétfélét is. A rosszabbikkal kezdem, hogy a jót lehessen értékelni majd.

3.3.1. Bukás

A világgazdasági rendszer tehetetlenségénél fogva mindenképpen igyekszik fenntartani arculatát. Az AEÁ erőforrásainak java része a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában folyó tartós háborúskodásban emésztődik fel. Az iszlám és a nyugati életfelfogás közötti szakadék mélyül, a két világ közötti súrlódások, összecsapások ereje egyre hevesebb. A szélsőséges iszlám erők elérik céljaikat, bizonytalanná teszi a fejlett világ olajellátását. Az egyetemesítés (globalizáció) nemkívánatos mellékhatásai felerősödik, ugrásszerűen növekszik a nemzetközi bűnözés szerepe, amely a világgazdaságba és az államéletbe beépülve annak meghatározó tényezőjévé válik.
A fogyasztói társadalom ragaszkodik a lényegéhez, a folytonos gazdasági növekedéshez. A hirdetések eszközei fokozatosan még erőszakosabbakká válnak, emiatt a még jobban hajszolt emberek élete évről évre reménytelenebbé lesz. A globalizáció egységesítő hatása egyre erősödik. Az azonossá gyúrt emberek társadalma hallatlan veszélyek hordozójává válik. Az ugyanolyanná válás, ugyanúgy gondolkodás épp azt jelenti, hogy az emberek az állatokhoz hasonlóan kezdenek viselkedni. Ebben az ember számára természetellenes helyzetben kiszámíthatatlan, hogy változások esetén mi fog történni. Az emberekből kilúgozták az emberre jellemző erkölcsi gondolkodást, a személyes felelősség érzetét. A belőlük válsághelyzetben összeverődött tömegek bármire képesek.

A környezeti válság fenyegetéseire tekintet nélkül, minél többet kicsikarva kiaknázzák a bolygó olaj, földgáz, szén, lignit, olajpala és olajhomok készleteit. Az energiaárak ugrásszerű emelkedése így sem kerülhető el. A pazarló rendszer azonban fennmarad, még jobban pusztítva az embert éltető természetes környezetet. A szegények és a gazdagok közötti ellentét még kirívóbb lesz, a csökkenő népességű gazdag országokba való bevándorlás ellenőrizhetetlenné válik. A természeti csapások egyre nagyobb pusztításokat okoznak, amelyek
feltartóztathatatlan népvándorlásokhoz vezetnek. Az erőforráshiány elsősorban a szegényebb, nagy népsűrűségű országokat sújtja. A kőolaj és földgáz hiánya miatt a mezőgazdasági termelés csökken és a ma Észak-Koreában tapasztalható éhínség általánossá válik.

Mivel számos ilyen helyzetbe kerülő ország atomfegyverrel is rendelkezik, világszerte elképzelhetetlenül súlyos összeütközések alakulnak ki. A természet fokozódó szennyezettsége, a természetes környezet romlása újabb és egyre pusztítóbb betegségek sokaságának megjelenéséhez vezet. Az emberi immunrendszer nem tud alkalmazkodni a mérgezett környezet okozta végzetes változásokhoz. Az orvostudomány képtelen kezelni az újabb fertőző kórokat, az immunrendszer újabb és újabb betegségeit. Az egészségügy rendszere összeomlik. A kaotikus folyamatok kezelhetetlensége nyilvánvalóvá lesz. Az egyenként még talán megoldható kérdések hatalmas mértékben felerősítik egymás káros hatásait. A pénzügyi és gazdasági világrendszer szétesik,
a világrend összeroppan és a végítélethez hasonlító viszonyok alakulnak ki. A válságba zuhanó fogyasztói társadalmak tömegei az ugyanolyanná gyúrt gondolkodásuk miatt képtelenek alkalmazkodni. A csupán a kocsivezetésre, távirányítók, maroktelefonok kezelésére kiképzett, csak a szűk szakmájához értő emberek
társadalma bénulttá válik. A rájuk zúdult balsors miatt a felbőszült emberek bűnbakokat keresnek. A tömegek azokra a hirtelen kiemelkedő hangadókra hallgatnak, akik leginkább megérzik az akaratlanul is állatias viselkedésre beállított emberek lelke mélyén kavargó torz indulatokat. A tömegek azok ellen fordulnak, akik vezették őket és amint a 20. században is annyiszor, utólag felfoghatatlan és értelmezhetetlen borzalmakat követnek el. A legsúlyosabb zavargások a fejlettnek nevezett országokat sújtják.

3.3.2. Megállunk a lejtőn

Most jöjjön a sikeres forgatókönyv[22].

A politikai-gazdasági hatalmat birtokló gazdag országok polgáraiban tudatosodik a fenyegető világméretű válság veszélye. Felismerve a fenyegetettséget, az emberek takarékoskodni kezdenek és gondolnak
nemcsak maguk, hanem gyermekeik jövőjére is. Rájönnek arra, hogy a gátlástalan fogyasztás, az igazából szükségtelen javak halmozása nemcsak az életterünket pusztító tevékenység, a természetes környezet, így a jövőnk elleni vétek, hanem az ő életük minőségét is rontja. Tudatosabban tervezik vásárlásaikat, csupán azzal,
hogy elhalasztják például a kocsicseréket, mert takarékosabb kocsikra várnak, elérik a kulcsiparágnak számító járműipar gyökeres átalakulását. Mivel a katonai jellegű megoldások sorra kudarcot vallanak, a hadipar és a nemzetközi fegyverkereskedelem veszít súlyából. A szélerőművek egyre jobban elterjednek. Az olajárak ugyan
jelentősen emelkednek, de csak fokozatosan, mert a gyorsan terjedő többfeladatos termelési rendszerek [23] egyre kevesebb erőforrást használnak fel. A mezőgazdaság, ipar, kereskedelem olyan rendszerekbe szerveződik, amelyek a helyi adottságokhoz alkalmazkodva lehetőleg kevés erőforrással tartják fenn magukat. Az emberek fehérjeszükségletüket elsősorban növényi fehérje fogyasztásával fedezik. Az olajár emelkedése miatt számos, csupán cuccnak nevezhető árucikk ára annyira felszökik, hogy eltűnik a piacról. A tudatosabb vásárlások részarányának növekedése magával vonja a hirdetések visszaszorulását. Eltűnnek a hirdetésből élő kereskedelmi hang- és képcsatornák és ponyvasajtó nagyobbik része. Ezzel megszűnik az emberek idegeinek naponta több órán át történő borzolása, feszítése, a tájékoztatási szemét termelése és terjesztése. Kezdetben ez a nagy többség számára szokatlan lesz, nem tudnak majd mit tenni a rengeteg sok szabad idővel, erővel, de fokozatosan rájönnek arra, mit kezdjenek magukkal. Sokkal több idejük lesz egymásra, olvasásra, sétálásra, a gyermekekre, a tudományra, művészetekre, mozgásra. Fel fogják fedezni, mennyivel tartalmasabb így az életük. Megszabadulva a pazarló fogyasztás kényszerétől az emberek oldottabbak lesznek. Természetüknek megfelelően egyre többet foglalkoznak a szellemi értékeik gyarapításával. Visszatér az emberek életkedve, a társadalmak gyermekbaráttá válnak, a népesség elöregedésének folyamata megszakad, a bolygó népessége egy adott szinten állandósul. A mezőgazdaság gyorsított ütembe tér át a szerves módszerek használatára. A megtermelt élelmiszer
mennyisége nem csökken annyira gyorsan, hogy nagyméretű éhínségek alakuljanak ki. A népesség növekedése a szegényebb országokban is megáll és a túlnépesedett országok lélekszáma nagyobb megrázkódtatások nélkül csökken arra a szintre, amit a térség magától, külső erőforrások bevonása nélkül is el tud tartani.
Sikerül megállítani az erdőterületek csökkenését, sőt világszerte hatalmas területeket adhatnak vissza a természetnek. Nem csökken tovább a fajok száma, a természetes környezet növekvő aránya csökkenti az éghajlatváltozások okozta csapások erejét. A 20. század során felhalmozott mérgező, pusztító anyagokat lassan feldolgozzák, ártalmatlanítják és ezzel fokozatosan csökkentik a természet szennyeződését. Ezzel az emberiség egészségi állapota is fokozatosan javul, az egészségügy fő feladatává az egészség megőrzése, a megelőzés válik. Az egyetemesítés ezredvégi rendszere lassan átalakul. Vívmányaiból elsősorban a világot behálózó
informatikai rendszer válik maradandóvá. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy az emberek az őket érdeklő ismeretekhez gyorsan hozzájussanak, a legfontosabb egyetemes ágazattá a szellemi javak terjesztése válik. A látványosan kibontakozó tudományos-műszaki forradalom mindenkinek teret nyit arra, hogy képességeinek
megfelelő módon tevékenykedjen. A rendkívüli helyzet kivételes alkalmat kínál az emberek szellemi megújulásához, a fogyasztói társadalom lelkileg megalázott és megnyomorított polgárai emberibb módon kezdenek élni. Gyermekeik már igazi személyiségekké válhatnak. A felszabaduló hatalmas emberi erőforrások
akkora lendületet adnak az átalakulási folyamatnak, hogy száz-kétszáz éven belül az emberiség életrendjét fenntartható pályára sikerül állítanunk.

3.3.3. Még ez is álomnak tűnhet, ez a közepesen sikeres forgatókönyv

Van egy közepesen sikeres forgatókönyv is, ami tudásközpontokkal, és az 1930-as évek szintjén élő vidéki lakossággal, gőzvontatású vonatközlekedéssel, repülők nélkül, jelentős hiányok nélkül, talán még vidéken is korlátozott áramhasználattal, elképzelhető, és esélye 30-40% lehet. Itt szélkerekek adják az áramot, és biomasszás erőművek. Az éjszakai áram hidrogént bont, amivel mennek a buszok, és az alapvető feladatot ellátó személykocsik. Nagyobb áramhiány nincs, a fogyasztás a fénykorbelinek fele. Van korlátozott számítógéphálózat, vezetékes telefon, tömegközlekedés, bioüzemanyaggal magát ellátó mezőgazdaság, szervezett ellátás.

Itt is igaz, hogy csökken a károsanyag-kibocsátás, átértékelődik a valódi munka szerepe, megnő a szabadidő, a közösségi élet ideje; eltűnik a lélekölő munka és reklám, az előbbi forgatókönyv vívmányai jórészt itt is igazak. Ha csak ez sikerül, már elégedettek leszünk.

4. Erkölcsi felelősségünk

4.1. Az ember szerepének újfajta értelmezéséről a teremtésben. Hogyan jutottunk idáig?

Hagyományosan a Teremtés Könyvében található teremtéstörténet értelmezése a következő. A világ teremtésekor Isten mindenről kijelentette, hogy „jó”. Az emberrel koronázta meg művét, akit saját képére és hasonlóságára teremtett (Ter 1,26). A teremtés során az ember minden hatalmat megkapott a Földön, hogy „uralkodjon rajta” (Ter 1,26), és hogy nevezze el[24] az állatokat és növényeket (Ter 2,19). Mindezek arról a felfogásról tanúskodnak, miszerint az Isten egyértelműen azért teremtette az embert, hogy leigázza a Földet. A
bűnbeesés ezen ugyan nehezített, de mint cél, megmaradt. Arról, hogy mennyit ártott az élővilágnak a Teremtés Könyvének ez a (félre)értelmezése mások már írtak, sok elképzelés szerint ez adta azt a téves magatartásformát, melynek következménye a mostani erőforrás- és környezeti válság[25].

Az ember istenképűsége olyan viselkedést eredményez, melynek jellemzője a távlatiság. Az istenképű ember térben és időben kierjedten él és gondolkodik. Istenképűségének következtében az idő és a tér távlatait egyaránt megérti és felfogja, és ez befolyásolja viselkedését. A tér távlatai azt jelentik, hogy nemcsak arra a
helyre korlátozódik a felelőssége, melyen él, hanem tekintetbe veszi annak tágabb vonatkozásait is. Az időbeliséget pedig az utódok felé mutatott magatartáson, az ő jövőjük megőrzésén keresztül érthetjük meg. Ha valaki úgy él, hogy életének nyoma (azaz az ökolábnyoma) elég teret hagy leszármazottainak (időbeli távlat), valamint másoknak (térbeli távlat) akkor a teremtett világot tágabban szemléli. Ezek a viselkedésminták kevéssé köthetők az értő és elemző gondolkodáshoz (okos, azaz okokat ismerő és felderítő gondolkodás), hanem sokkal
inkább a bölcsesség eredményei.

Okos az, aki az okok láncolatát végigköveti, és helyesen ismeri fel a következményeket. Ha átlátható a helyzet, az okos gondolkodás célravezető. Ellentéte a buta, aki nem képes átlátni az ok-okozati hálót. A bölcs az élete során szerzett sok tapasztalatot hasznosítja egy olyan helyzetben, amikor nem látni az okok rendszerét. Hasonlóságot fedez föl, élete tapasztalatai segítik ebben. Ellentéte a bolond, aki nem képes megérteni, hogy egy helyzet mennyire bonyolult és nem leegyszerűsíthető.

Úgy tűnik, a bölcs gondolkodás a mindennapokban nem térül meg, s nincs is rá szükség. Valóban, a bölcs döntések hatása hosszabb távon mutatkozik meg, rövid távon az okos részesül előnyben. Napjainkban a
természetet leigázó tudomány képviselőjét az ok-ost ünnepeljük, aki hozzásegítette a társadalmat a jóléthez.

Nem ártott volna azonban bölcsként, istenképűként hozzáfogni a természet birtokbavételéhez. Az istenképűség elvesztésével azonban az ember ok-osan, azaz beszűkült tér- és időbeliséggel látott hozzá a természet birtokbavétele helyett, annak leigázásához. Ennek következtében sérült az a parancs, mely a dekalógust megelőzve a teremtés alapvető parancsa lenne: az ember „művelje és őrizze” a világot (Ter 2,15). A művelés úgy értendő, hogy közben marad elég lehetőség arra, hogy a természet megmaradjon (térbeliség), és elég idő arra, hogy megőrződjön (időbeliség).

A ma tán legfőbb, és mégis alig hallatott parancs tehát ez: őrizd és műveld! Aki szereti Istent, az szereti azt is, amit Isten alkotott. A szeretet teológiáján keresztül pedig bekapcsolható az Újszövetség világa is ide. Menetközben a mai világ már elfelejti, hogy az ember istenképű, és hogy ezt az istenképűséget felvillantja a keresztség, amikor megtöri az eredendő bűn láncolatát, a világ mai fia elfelejti saját megváltását.

A mai világ Isten mellett nem társ-teremtőként és munkatársként szemléli az embert, hanem kisistenként, aki azt tesz, amit akar. Nem képe másnak, mint magának, nem hasonlít senkire, csak magára, nem
felelős senkinek, csak magának.

A szeretet hiánycikk. Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket, mondta Jézus apostolainak az utolsó vacsorán. Fordítsuk ezt a gondolatot meg! Úgy szeretjük Istent, ahogy egymást. Ez azt jelenti, hogy Istent már talán nem is. Hiszen kiveszett az emberek közti szeretet is. Szociáldarwinizmus hódít, a töretlen fejlődés vakhitté vált.

A kijózanodás a küszöbön áll, de nem elég a válság anyagi oldalát meglátni, mert akkor arról fogunk töprengeni, hogy pazarló és anyagelvű világunk életét milyen (esetleg borzalmas) áron hosszabbíthatnánk meg, akár csak évekkel is. Ha nem értjük meg, hogy a szemlélet hibás, hogy messze vagyunk attól, amit Isten szánt
nekünk tervében, hogy okosak vagyunk de bolondok; akkor elveszünk. És még tanulni sincs idő hibáinkból.

4.2. Az egyén

Közhely, hogy társadalmunk csoportjai egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve, a közösségek feldarabolódnak.
Napjainkban az elüzletiesedett fogyasztói világrend a család, mint utolsó akadály ellen indított támadást. Az
egyénekre szakadt társadalomban sokkal nehezebb védekezni. Mit tehet egyetlen ember?

Hagyjon magának időt. A nagy döntéseket nem lehet mérlegelés nélkül megúszni. A mai világ azonban gyors döntések sorozatát kívánja meg, és nem hagy arra időt, hogy az ember elképzelje: másképp is élhetne. Nincs lehetősége arra, hogy túlterhelt agya lélegzethez jusson, és kitörjön ebből a fogyasztói társadalomnak nevezett mókuskerékből. Dolgozik, hogy növelje az előállított vacakok mennyiségét, és pénzéből, amihez egyre nehezebben jut hozzá, vásárol, hogy fenntartsa a vacakokat gyártót.

A lengyel munkások sztrájkja az 1980-as évek elején a rendszer összeomlásához vezetett. Azonban a durva kizsákmányolás helyett, melyben az alapvető látszat sincs meg (azaz nincs kirakat) és nincsenek jogok, Lengyelország kapott egy kirakat rendszert, melyben a látszat szép, de a munkások négyszer dolgoznak többet, kétszer annyi pénzért – azaz kétszer jobban ki vannak zsákmányolva. Művilágunk kirakatai elfedik az igazságot: a lét roncsolása zajlik köröttünk. Alapvető létfeltételeink szűnnek meg azzal, hogy egyre növeljük a termelést, duzzasztjuk az új rendet, de egyre reménytelenebbek és boldogtalanabbak vagyunk.

Mert nincs időnk megállni és végiggondolni egy kizsákmányolás nélküli, bölcsen igazgatott javakra épülő világ lehetőségét. A rendszer nem ad rá időt. Azt sem tudjuk megtenni, hogy felmérjük tetteink következményeit, hiszen életünk folytatásához egy csomó apró, de gyors döntést kell hoznunk, a következmények meg ráérnek.

A szerző alapvető tapasztalata, hogy az emberek fejében 2-3 naptól 1 hónapig terjedő időszakra léteznek egyáltalán feladatok és tervek, ráadásul rangsorolva. Így teljesen nyilvánvaló, hogy az átfogott időszak határain túl jelentkező válságok (éghajlatváltozás és erőforrás-válság), nem épülhetnek bele ebbe a rendszerbe. Az idő, mint korlát belép. Ugyanígy elgondolható, hogy a képcsatornákon keresztül megérkező képek a válság első jeleiről kívül esnek a tucatember tapasztalásának területén, úgyhogy itt feltűnik a térbeli korlát.

Ha az egyén nem tanul meg időben és térben újra Isten tervei szerint istenképűként élni, akkor a következő vár rá. A válság előbb-utóbb (2012-ig bizonyosan) belép tér- és időbeli látókörébe, de akkor már elmúlik a kegyelemteli idő. Az már a vizsga lesz.

Külön csoportot képez az egyének között az írástudó. Az akinek feladata lenne átlátni az egészet, és bölcsként irányt adni a dolgok folyásának, rámutatni a jóra, és a rosszra, segíteni a tér- és időkorlátok megszüntetését. Erre csak a megfelelő világképű ember képes, az aki hiszi, hogy az ember istenképű, és meg van váltva. Humanizmusból legföljebb az emberekért rajonghat valaki, a teremtett világért már kevésbé. Sajnos napjaink írástudói nem értik a bajt, mert vagy nem részei a keresztény gondolkodók táborának, vagy ha azok is, már nagyon sújtja őket evilág gondolkodása: nem látnak annyira előre, amennyire kellene. Azon kivételes kevesek, akik látják a bajt, köznevetség tárgyai.

Pedig azt, hogy baj van, a felelős írástudók már érzik. Akik Istent hisznek, azoknak nyilvánvaló, milyen messze áll a világ egy keresztény társadalomtól. Sokszor mégsem a saját maguk bölcsességéhez fordulnak, hanem a világéhoz. Ám ez a bölcsesség legföljebb humanista lehet, semmiképpen sem teista, pedig csak egy ilyen bölcselet képes láttatni a teremtett világ egyedülállóságát.

4.3. Kereszténység és közösség

Az összeomlást csak olyan közösségek képesek túlélni, melyek rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, melyek a fenntartható élethez szükségesek, továbbá ismerik azt a hibás utat, melyet elődeik jártak be. Helyes és az ember számára üdvösséget adó jövőképpel rendelkeznek a történelmi keresztény gyülekezetek, főképp pedig a Katolikus Egyház. Országos hálózatuk biztosan szerephez jut a jövendő összeomlás utáni értékmentésben. Ráadásul itt még fellelhetőek a gondolkodás korrumpálódása előttről való bölcseleti elemek, amelyek mentén felismerhető a szerző által is leírt elcsúszás az istenképűségtől az emberiség történelme során. Ha pedig megvan a hiba, talán még egyszer nem sétálunk bele. Az élő közösségek képesek elviselni azt a lelki és fizikai nyomást, melyet a mai rend szétesése eredményez majd, és képesek lesznek hálót alkotni ahhoz, hogy létrejöhessen egy új társadalom. Az Egyház szerepe óriási. Vezetői itthon még nem mindig látják tisztán a teendőket, néha még a válságot sem – de itt minden lehetőség adott a felismerésekhez, és a társadalom továbbéléséhez. Hiszen a Isten Egyházát a Szentlélek vezeti.

5. Összefoglalás

Ha nem teszünk semmit, hazánk, a nyugati világ részeként 2015-ig bezárólag belesodródik a polgárosult világ végét jelentő erőforrásválságba, mely porba dönti a tudományos és ipari vívmányok mellett a ma megszokott egész életünket. Ehhez semmit sem kell tenni, csak folytatni eddigi életvitelünket…

A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoportról: A csoport alapítói több, mint 5 éve foglalkoznak a mai
fogyasztás és túlnépesedés okozta válsággal. 2007 őszén hivatalosan is megalakították az FFEK-t, mely a
tájékoztatás és figyelemfelkeltés mellett szeretné ellátni hiteles adatokkal a nemzetért felelős döntéshozókat is.
A kutatók megjósolták a jelenlegi olajválságot, 1999-ben annak kezdetét 2010-re, 2005-ben pedig 2008-ra tették.
Az olaj átlagára két éve előrejelzéseik szerint alakul. Jóslataik az olaj- és gáztermelésről, a gabonaárakról, az
éhínségről, a bioüzemanyagokról és a döntéshozók felkészületlenségéről sorra helyesnek bizonyultak.
Részletes számításaik és programjaik, valamint kész javaslataik vannak az ország átállására…
Oldaluk: http://astro.elte.hu/~hetesizs/FFEK.html

Lábjegyzet:

[1]: Ennek valószínűsége földrészről-földrészre változó. A harmadik világban 80-90%, a ma fejlett nyugati világban kb. 40-
50%. Míg a túlnépesedett Ázsiában és Afrikában a járványok és az éhínség a fő kockázati tényező, addig a jelenleg fejlett
világban az erőszakos halálokok ugrásszerű növekedése jelent valós veszélyt.
[2]: Jelenleg már közvetlenül mérhető a felmelegedés. A Föld egy m2-ére 235 watt teljesítmény esik a Napból. Ha hőmérsékleti
egyensúly állna fenn a Föld esetében, akkor ennyit is sugározna ki. A kisugárzás azonban csak 234.15 W / m2. (Hansen et
al., 2005)
[3]:Teljesen nyilvánvaló az ipari forradalom hatása, mert előtte a Déli-sarki jégből vett zárványok adatai alapján a CO2-szint
nagyjából 12000 éve állandó volt.
[4]: A ppm egység azt jelenti, hogy egymillió levegőmolekulára hány db CO2 jut (=particle per million).
[5]: A vízgőz és a felhők állnak az első helyen a hő csapdába ejtésében, a CO2 a hőelnyelés 25%-áért felelős. Azonban míg a
vízpára mennyisége a légkörben állandó, addig a szén-dioxidé nő.
[6]: Ez akkor vált bizonyossá, amikor 2001. szeptember 11-e után repülési tilalmat vezettek be az AEÁ-ban, és a nappali
hőmérséklet a kondenzcsíkok hiányában tiszta légkör miatt több fokkal megnőtt.
[7]: Példaként: Montreal földrajzi szélessége megegyezik Milánóéval (45° 30'), ám a hideg Labrador-áramlás miatt az évi
átlaghőmérséklet 6 C°, a tél hosszú és hideg, a nyár pedig a közeli világtenger miatt hűvös.
[8]: Mind ez a forgatókönyv, mind az Amazonas-vidék összeomlása 2050-2070 körül válik valósággá, ha a jelenlegi kibocsátás
nem csökken.
[9]: Az iparosított mezőgazdálkodás, a zöld forradalom mára elérte a határait. Az alkalmazott módszerek egyre jobban
szegényítik a talajt és rontják a termelés feltételeit. Ezért a befektetett erőforrásokat növelni kell, egyre újabb növényvédő
szerek, több műtrágya szükséges, de ezzel a termelés 1980 óta már alig nő. A Föld gabonatartalékai, e múlt évet is belevéve
hetedik csökkennek. 2004-ben a Föld legfőbb gabonatermő vidékein, mint hazánkban is, minden addiginál több gabona
termett, ennek ellenére a gabonatartalék azóta is csökken. A tavalyi aszályok és az idei nehézségek a rizs vetésekor
világméretű éhínséget fogna kirobbantani 2008-2009-ben. Ebben az évben is több gabonát fogunk elfogyasztani, mint
amennyi megtermett. Hiába a termelési csúcs, a Föld lakossága naponta csaknem negyed millióval nő. A világ
gabonatartalékai 2008-ra fogyhatnak el. Attól fogva az élelmiszerhiány évről évre nagyobb gondokat okoz majd.
[10]: A szerző és közgazdászok együttműködése a következő derűlátó előrejelzést adja. Benzin átlagár (Magyarország): 2008 –
345 Ft; 2009 – 422 Ft; 2010 – 577 Ft; 2011 – 778 Ft; 2012 – 1027 Ft. A további becslés értelmetlen.
[11]: Ráadásul a fogyasztás mindenáron való növelése miatt a társadalom tudatos szellemi befolyásolása zajlik; a reklámok
kemény lélektani támadást jelentenek. A fogyasztóvá silányított ember egyébként anyagfölötti vágyait a fogyasztói
társadalom anyagi vágyakra korlátozza, ezzel rombolva az ember ember-voltát.
[12]: A csökkenés oka nem a termelés visszafogása, mint 1973-ban, hanem a készletek kimerülése. Forrás:
http://www.theoildrum.com/node/2325
[13]: Az olaj és a földgáz esetében azért történik mindez nagyjából egyszerre, mert ezen mezők egymástól nem függetlenek.
Ahol olajat találtunk, ott találtunk földgázt is: mindössze picit később kezdtük el nézni – ám annál nagyobb intenzitással
fogtunk neki a kitermelésnek.
[14]: A műtrágyagyártás rendkívül erőforrás-igényes iparág.
[15]: Az észak-koreai nagy éhínség, és több millió ember halála éppen annak köszönhető, hogy Kína már nem hajlandó olcsón
földgázt szállítani Észak-Koreának, amely így nem képes műtrágyát gyártani. A termésátlagok visszaesését éhínség követte, melyben 3 millió ember halt már meg, és további 4-5 millió áll az éhhalál szélén. Észak-Korea az olajért cserébe még
atomprogramját is feladta (2007 elején)!
[16]: Az utóbbi két pont áldozatokra vonatkozó becslése jóindulatú, mert nem számol nagy háborúkkal.
[17]: http://www.theoildrum.com/node/2164 Az oldalon azt is olvashatjuk a technikai nehézségek mellett, hogy nincs elég
„üzemanyag” sem, és nagyon messze van a megvalósulás is.
[18]: A városok lakótelepei nem tarthatók meg. Egy tízemeletes lakótelepi ház nagy erőforrás-fogyasztó és ráadásul túl magas is
ahhoz, hogy a víz feljusson a tizedik emeletre. A belvárosok néhány emeletes háztömbjei fenntarthatóak, hiszen ezek akkor is
álltak, amikor még nem volt ennyire jelentős az olajfelhasználás. Budapest esetében a fent említettek a lakosság felének
kényszerű elvándorlásával, vagy célirányos kiköltöztetésével oldhatók meg.
[19]: Közösségenként legalább egy fúrott kútra van szükség.
[20]: A vidéki ház- és földárak miatt ez egyelőre könnyen megoldható. A szerző véleménye szerint pedig a gazdasági
összeomlás után a földtulajdon-jog megszűnik.
[21]: Komoly közlekedési és távközlési eszközök nélkül.
[22]: A jól csengő pozitív részletek többségének nincs nagyobb esélye 10-15%-nál.
[23]: Ahol az egyes termelési ágak a másik ág többlethőjét és és/vagy hulladékát hasznosítva szintén hozzájárulnak a
végtermékhez. Ilyen például a Pauli-rendszerű sörfőzés. A sörfőzdék az árpa 4%-át hasznosítják eredetileg, a többi hulladék. Itt gombákkal etetik át, utána jó állati takarmánynak. A hulladék 26%-a fehérje, ebben gilisztát tenyésztenek, amely baromfitáplálék. A tenyészállatok ürüléke természetes (bio) erőforrás. A visszamaradó szennyvizet megfelelő növényi és állati (hal) társulások teszik teljesen tisztává. A lúgos szennyvízbe bevezetik a sörfőzéshez alkalmazott fűtés szén-dioxidját, amely így algák tenyésztésére is alkalmas. Az új többfeladatú rendszer teljesen önellátó hétszeres termelékenységű és négyszer több munkást foglalkoztat.
[24]: Az elnevezés azt jelenti, hogy az adott állat, vagy növény már nem ismeretlen, azaz az embertől nem idegen.
[25]: A szerző nem ért egyet azokkal, akik a túlnépesedésért a bibliai szaporodásparancsot (Ter 1,22) teszik felelőssé, ugyanis a túlnépesedés jelenleg olyan területeket érint, ahol a a kereszténység jelentősége kicsi. Ugyanakkor fontos rámutatni, hogy a Föld igába hajtása valóban a Ter üzenetének félreértelmezésén alapul.

Hivatkozások
Australian Journal, 2004, July 2.
Duncan, S. 2006: Social Contract, 2005-2006 winter issue
Flannery, T. 2006: Időjárás-csinálók, Bp. 2006. Akkord
Hansen, J. et al. 2005: Science, 308, 1341.
Hansosn, J. 2007: Social Contract 2006 January
Huebner, 2001: Technological Forecasting and Social Change, Vol. 72, Issue 8. October 1. 2005
IPCC, 2007: http://www.unis.unvienna.org/unis/hu/thematic_info_climate_change_ipcc.html
Korten, D. C. Tőkés társaságok világuralma, Bp. 1996. Kapu
Millenium Ecosystem Assesment, 2007: www.maweb.org/en/index.aspx
Sloan, E. D. 2003: Nature, 426, 353.
Stainforth, D. A. et al. 2005: Nature, 433, 403.
Végh László - Hetesi Zsolt: Fenntartható élet. Jegyzet, ELTE TTK, 2006.

(Hetesi Zsolt, FFEK)

Forrás.

Tovább a NetSzemle oldalára (Gázválság melléklet)

Mint már annyiszor, most sincs szerintem igazi krízis (még) - van viszont helyette gázos válságkommunikáció.

Mindig is izgattak a válsághelyzetek - gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Most ugye itt van ez a gázos gázhelyzet - persze gyűjtöm a mindent róla -, előtte ott volt (van/lesz) a bankválság és a gazdasági válság. Szinte mindig van részünk valamilyen válságban. De mit is jelent a "válság" valójában?

Minden úgynevezett válságot persze rossznak érezünk, pedig jó oldala is van, ahogy ezt a most már gyakran idézett kínai írásjel is jelzi ugyebár. A krizis görög szó, egyebek mellett "választást" is jelent. A kinaiakat meg azért szokták emlegetni, mert a válságnak a (képen látható) kínai írásjele egy összetett jel: egyik tagja "veszélyt", a másik "esélyt", "lehetőséget" jelent. Az orvosi értelemben vett "krizis", pl. a nagyon magas lázzal járó állapot azt jelenti, hogy ekkor dől el, a beteg meghal-e vagy elindul a felépülés útján és meggyógyul.

Egyetemista koromban évekig dolgoztam egy éjszakai krízis telefon-szolgáltatásban, kezdő pszichiáterként egy krízis intervenciós osztályon folytattam, aztán jött a családterápiás korszakom és a válási krízisek kezelése, majd - már fejvadászként - a legkülönfélébb vállalati és vezetői krízis helyzetek megismerésében és kezelésében volt alkalmam részt vállalni. Mindig is kedvenc módszerem volt a saját fejleszésű szervezeti, személyzeti "gyorsdiagnosztika", amelynek lényege egy gyors pillantás a legfőbb bajokra a cégnél (s csak azokra), majd pedig egy azonnali beavatkozás a legfőbb veszélyek elhárítására és a későbbi "kezelések" előkészítésére. Ilyenkor nincs tréning, nincs rendes szakember keresés (mindkettő lassú), van viszont helyette éjszakában nyúló válság tanácskozás és akár szokatlan megoldásokat is alkalmazó azonnali beavatkozás.

Emlékszel igazi nagy válságra az életedben? Akkor tudod miről beszélek.

Igyekszem majd összeszedni és megfogalmazni a különböző - egyéni, családi, csoport-szintű - válsághelyzetek kezelésének a közös tanulságait, mert hogy a különböző területek között meglepően sok a hasonlóság. Mindjárt az elején szelíden belé kell talpalnom a " krónikus krizis" kifejezést használók eme rossz szokásába - mert hogy krónikus krízis nincs! A válságnak - gondoljunk csak a forradalmakra egy pillanatra - éppen az a legfontosabb jellemzője, hogy nagyon gyorsan nagyon fontos, szó szerint "sorsdöntő" változások - kényszerű változások - történnek.

Közös ezekben a helyzetekben, hogy egy adott problémát (vagy azok rendszerint összetorlódott rendetlen és kezeletlen halmazát) már nem lehet a régi, megszokott módon kezelni, tipikusan szőnyeg alá söpörni. A régi sémák nem működnek, az újat meg, vagyis hogy mi is akkor a megoldás, meg még nem találta ki senki.

Gáz ügyben a fentiek értelmében szerintem még nincs krízis és nem is lesz addig, ameddig nem fázunk vagy amíg nem lesz komolyabb áruhiány a kieső termelés miatt. Szintén nem igazi krízis volt a "bankválság" - de lehetett volna és még lehet is -, végül szerintem nincs gazdasági krízis, csak rossz és romló sz...r helyzet. De lehet gazdasági krízis és ha nem vigyázunk társadalmi krízis is lehet hamarosan. Nem jósolni akartam, csak jelezni, hogy más dolog, ha krízisről beszélünk, mert divat, vagy mert valaminek a fontosságát akarjuk hangsúlyozni és más az, amikor valamelyik területen valóban "forradalmi helyzet" alakul ki. Na ilyen még egyelőre nincs, szvsz.

Az embereket persze - magánszemélyként, vállalati vagy politikai vezetőként - próbára teszik a válsághelyzetek. Ezért is nem szeretjük őket. Senki sem szereti a nem-alvós napokat, a szembenézést, a konfliktusokat és minden ilyesmit, amivel egy krízis együtt jár. A próba lényege ugyanakkor éppen abban áll, mennyire vagyunk képesek ilyenkor radikálisan megújítani a gondolkodásunkat és a cselekvéseinket, képesek vagyunk-e gyorsan új válaszokat találni régi problémákra, azaz - Jacob Moreno kifejezését használva, aki feltalálta a pszichodrámát - mennyire vagyunk képesek spontán cselekedni.

Ennyi bevezető okoskodás után már csak a cikk célját szeretném röviden megfogalmazni. Felhasználva a friss "gázválságot", mint példát, és nem elfelejtkezve a "gazdasági válság" most pár napra háttérbe szoruló kérdéséről sem, a célom, hogy értelmes beszélgetést kezdeményezzek arról, hogy miképpen lehetne - egyéni és társadalmi szinten - a lehető legtöbbet kihozni ezekből a külső kihívásokból, azaz miképpen lehetne a maximálisra feltekerni a tanulságokról való beszélgetés - a kríziskommunikáció - képességét. Mert ha krízis nincs is, krízis kommunikáció annál inkább.

Meddig tart vajon az orosz-ukrán gázkonfliktus - ami viszont valóban energia-krízishez vezethet? ( Szerinted? ) Mi a tanulság abból, ahogyan erről például a magyar pártok beszélnek? Mennyire van a mi kis magyar hazánk felkészülve egy "fázós krízisre"?

Érdemes minderről közösen gondolkodnunk? Szerintem igen - még mielőtt valóban itt egy igazi, embert próbáló valódi válság. Egyszóval: az a gáz, hogy nincs gáz - vagy valami egészen más a gáz?

Tovább a megújult NetSzemle oldalára.

a NetSzemle oldala.

Nem kell többé bóklásznod a neten, hogy a legjobb cikkeket megtaláld. Az oldalon folyamatos frissítéssel, különböző témákban megtalálod azokat a tartalmakat, amelyeket kár lenne elszaalsztanod.

Tovább a NetSzemle oldalára.

2008 híreinek főszereplői

2008 legfontosabb könyvei

2008 legjobb magyar honlapjai

2008 legjobb meglátásai a gazdaság nagyágyúitól

2008 legjobb PC-s játékai

2008 legjobbnak tartott sztárfotói

2008 legjobb XP tippjei

2008 legnépszerűbb TOP válogatásai

2008 legnézettebb sorozatai itthon

2008 nagy bűnügyei

2008 tíz legjobb lemeze

2008: legek a technológia világából

2008-ra ígérték, de nem lett belőle semmi

2009 legnépszerűbb babonái

A 2008-as év 10 legjobb sportvideója

A 2008-as év legnagyobb lúzerei

A 2008-as év legnépszerűbb keresései

2008 legszeretettebb és leggyűlöltebb topmenedzserei

2008 legjobb és legrosszabb horrorfilmjei

2008 legjobb magyar pókeresei

2008 politikusi legjei

Tőzsdei legek 2008-ban

A 10 legnépszerűbb jóslat 2009-re

Tovább a NetSzemle oldalára.